A román miniszterelnök látogatása alkalmából a kanadai miniszterelnöknél nagy ceremóniát rendeztek a főváros ezen részén, ahol sok román nemzetiségű lakos él.
Szerintem ez egy szép gesztus volt a kanadai vezetés részéről a román miniszterelnök félig hivatalos, félig magánlátogatása alkalmából, mert nemcsak a vízumkérdés szerepelt a találkozó napirendjén, hanem azon román édesanya problémája is, aki minden törvény és szabály ellenére kilopta gyermekét Kanadából, és nem is akar visszamenni oda Romániából. (Tudja, hogy ott felelősségre vonják.)
Tehát egy román ember érdekében igen nemes lélekkel fellép a közvélemény és maga a román miniszterelnök is. (Ilyen a norvégiai eset is). Hogy ez helyes-e vagy nem, hogy ez szabályos-e vagy nem, azt én nem vitatom.
Vitatom viszont azt a gyalázatos tényt, miszerint a székely zászló kitűzése, a hivatalok magyar nyelvű feliratozása az ezeréves Székelyföldön, a huszonegyedik században, Erdély (Románia) területén tilos!
A prefektus mindegyre támad, perel, határozatokat vitat, gyalázkodik, a fogyasztóvédelmi felügyelő büntet, perel, házsártoskodik, a rendőrség kettős mércével dolgozik stb.
Egy szó, mint száz, a mai román vezetés, de főleg a helyi kiskirályok nem akarnak békés együttélést a helyi őshonos székely-magyar lakossággal.
Vajon miért, mitől félnek, talán a sárkánytól? Mi nem tetszik, amit a székelyek csinálnak? Talán a szolgák sorsára akarnak juttatni, degradálni minket? Na, ez nem fog menni, kiskirály urak.
Magánterületre, házára, ereszére miért is nem tűzi ki ezer meg ezer székely ember a székely zászlót, hadd lobogjon, mint Ottawában a román trikolór?

N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva