1696-ban a minorita szerzetesek létesítettek rendházat és iskolát az akkori Kantafalván, melyet városrészként 1850-ben csatoltak Kézdivásárhelyhez. A Nagy Mózes nevét viselő gimnázium Háromszék legrégebbi oktatási intézete. A névadó – akinek bronzplakettes emlékműve és emlékszobája az iskolában látható – alapította 1680-ban szülőfalujában, Esztelneken, egy háromszobás székely faházban, onnan költözött át tizenhat év után mai helyére, egy kétszintes faépületbe... A jelenlegi iskola épületét állami és egyházi támogatással, közadakozásból húzták fel; egykori diákja, majd igazgatója szerint minden tanügyi intézményt valamilyen igény hoz létre. Nagy Mózes esztelneki plébános abból indult ki, hogy Felső-Háromszék tehetséges fiataljai ne kallódjanak el...
A Pápai Sándor tervei alapján alig egy esztendő leforgása alatt tető alá került mai középiskola felépülésének és birtokba vételének három ünnepi mozzanatát őrizte meg az egykori tanítvány emlékezete: „1905. szept. 12-én az egész iskola ide vonult a régi épületből. Hassák Vidor igazgató egy kapavágást tett: itt emelkedjék a tanulás és tanítás új hajléka – mondotta. A második mozzanatra, az ünnepélyes alapkőletételre okt. 22-én került sor.  A déli saroknak egy erre a célra kiképzett üregében Majláth Gusztáv erdélyi róm. kat.  püspök elhelyezte az építés alapokmányát, és az akkor érvényes pénznemekből egy-egy darabot. A harmadik mozzanat az új iskolaépület felavatása volt 1906. november 4-én. Az építő és átvevő bizottság körüljárta az épületet, kinyilvánította, hogy rendben találta és átveszi. Este a tanulók fáklyákkal vonultak a gimnáziumhoz. Két nappal később, nov. 6-án bevonultak a kapun az osztályfőnökök vezetésével... Napokig csak lábujjhegyen mertünk járni-kelni a gyönyörű folyosókon és termekben... Nagy esemény volt, fárasztó és áldozatos munka eredménye. Az állam szűkmarkúnak bizonyult, de segített a közadakozás. Maga a tantestület 12 000 koronával járult hozzá a telekvásárláshoz, ami fertályesztendős jövedelme volt a kis közösségnek...”
Minden székely városunknak van egy-egy illusztris, nagy múltú iskolája, melyben tanulni és tanítani is büszkeség volt. A kantai is ott van a székelyudvarhelyi, csíkszeredai, sepsiszentgyörgyi híres iskolák mellett, noha volt idő, mikor más néven emlegették. 1977-ben reál–humán tagozatú középiskola volt, aztán 3-as számú ipari líceum. 1980-ban 1500 diákja és 80 tagú tantestülete volt, a matematika–fizika osztályok mellett pedig az elektrotechnikai, gépészeti, építőipari szakmákra is felkészítette a diákságot. Mint minden iskolában, voltak régi tanítványok, akikből tanárok, oktatók, tankönyvszerzők lettek. Tóth Balázs, Sylvester Ferenc, Csapó György neve ugrik be először, de Kádár Zsombor erdőmérnök is számos kötettel gazdagította a magyar nyelvű szakirodalmat. A sok híresség közül Jakabos Ödön is feltétlenül említést érdemel, akinek neve már elválaszthatatlan Kőrösi Csoma Sándorétól...
Ma már öt középiskola működik Kézdivásárhelyen, a céhes város az idén 370 fiatalt indított útjára.