A Szent Anna-tó balladája

2016. június 25., szombat, Kiscimbora

Két gazdag pogány úr,
 testvér, irigységgel
leste, hogy a másik
vajon még mit ér el.

  • Egri István: A Szent Anna-tó legendája
    Egri István: A Szent Anna-tó legendája

 

Ha az egyik látott
álmában egy tornyot,
a másik már menten
három tornyon horkolt.

Ha egyik tüsszentett −
„Egészséget, bátya!”,
öccse, hogy kimondta,
már az ezret járta.

Ha az öregebbik
ivott fakupából,
ötven szolga emelt
hordót öcs szájához.

Vetélkedésüknek
most sem lenne vége,
kockán nyert lovakkal
ha nem jön a végzet.

Történt, hogy a bátynak
hatlovas hintóval
vendége érkezett,
körmöci csikókkal.

Körmöci aranyak
csilingeltek-csengtek,
öregebb várúrban
irigységet keltve.

„Héj, nagyuram, vendég,
künn az eső szakad,
ily nagy időn menni
nem jó, s nem is szabad.

Kockázzunk, mulassuk
együtt el az időt.”
Szólott a vár ura, s
mert úgy volt az illő,

nem is mondott ellent,
s tán rosszat sem sejtett,
leült hát kockázni
vendég a várúrral.

Ha ő ötöt dobott,
haton állt a gazda.
Ha a várúr négyet,
ő a hármast kapta.

A körmöci csikók
(ez az arany sorsa)
vándorbotot fogtak:
tarsolyból tarsolyba.

Utolsó aranyát tette
a kockára,
hatost dobott! S hatot
vendéglátó társa!

„Fölteszem a váram.
Egy arany az ára.
Ám, ha veszítsz, vendég,
hat ló, s hintód bánja.”

Nem a szerencséje
volt ilyen irdatlan.
A vendég kockája
volt csak ólmozatlan.

Elnyerte aranyát,
színezüst hintaját,
el harmadfű-csikó
hat fekete ménjét.

Nem volt ilyen fogat,
sem Csíkban, sem Kézdin!
Veszít, aki fogad,
nem volt ilyen fogat
öccse várában sem.

Így hát első útja
öccséhez vezetett,
dicsekedni azzal,
amit ebül szerzett.

„Nincsen ilyen fogat
sem Csíkban, sem Kézdin!”
kérkedett gyönyörrel
irigy öccse mérgin.

„Kétszer szentül a nap,
s szebb fogattal érek,
tizenkét deressel,
várad elejébe…”,
mondta a kisebbik,
s gyötörte a méreg,
gyilkolt bensőjében
az irigység-féreg.

Megkérte a táltost,
pénzelt kupeceket,
s minden eredményük
három lóra tellett.

Kitelt már másfél nap,
fél napja volt hátra,
mikor pokol-ötlet
ötlött az agyába:

„Minden birtokomnak
legszebb lányát ide!
Tizenkét szűzlány kell,
a föld legszebbike.”

Poroszlók rohantak,
darabontok jártak,
még az íjászok is
szűzlányra vadásztak.

Alig múlott éjfél,
ott reszketett jajban
tizenhárom leány
(egyik ostorhegyen).

Ruhájuk letépve,
szájukban a zabla,
maga a vár ura
ült a hajtóbakra.

Tán még Bálvány-isten
sem nézte jó szemmel,
keresztény szüzekre
hogy virradt a reggel.

Sárkánykígyó-bőrből
készült ostor pattant,
szüzek vére serdült,
s csorgott egy patakba.

„Szemérmetlen kancák,
gyí, ha mondom, gyí, ha!
Kocsirúd és ostor
tömjénetek, s mirha!”

Ekkor a legszebbik
ostorhegyre fogott,
tizenkét társáért
emígy fohászkodott:

„Ments meg Jézus minket,
szakítsd meg a földet,
szégyenünk helyére
zúdíts özönvizet.
Úristenünk, halált!
Légy hozzánk irgalmas,
ne ily szégyenülten
lovakként nyargaltass!”

E fohász szavára
újra fölszakadtak
égnek csatornái:
„Uram, ne irgalmazz!”

Rázkódott a föld is,
hasadtak a hegyek,
pogány úrnak vára
villámtól fog tüzet.

Vízözön jő rája,
nem azért, hogy oltsa,
azért, hogy elfedje,
hogy homokká oldja.

Csuda-látó világ
ily csodát nem látott,
tizenhárom hattyú
úszott a vízáron.

Tengerszem-tiszta tó
tükre torzítatlan,
tizenhárom hattyú
nyert csupán irgalmat.

Tizenhárom hattyú,
parton lánnyá váltak,
s hálatelt szívükkel
borultak Annára.

Ő volt, kinek szavát
meghallgatta az ég,
s nevéről, hogy Anna,
a tavat nevezték.

Társnői megtértek,
ki-ki otthonához,
csak Anna maradt ott,
s kezdett imolához.

Imahelyet mindnek −
imolát épített,
Szent Annának napján
ott dicsérik Istent.

És ott, a tó fölött,
erdő mímel pártát:
hirdeti Szent Anna
szűzi leányságát.

 

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2016-06-25: História - Tófalvi Zoltán:

A Nagy Háborúk vége

Csaknem száz éve időnként történészek vetik fel a kérdést: a Központi Hatalmak, és ezen belül az Osztrák–Magyar Monarchia miért veszítette el az első világháborút? Ravasz István, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa szerint: a Monarchia 1914-ben a haderő harcértékét és a hadigazdaság teljesítőképességét illetően előnyös helyzetben állt Szerbiához viszonyítva, azonban az ország elfoglalására kidolgozott stratégia teljesen elhibázott volt. Oskar Potiorek táborszernagy – aki már alaposan leszerepelt a Ferenc Ferdinánd 1914. június 28-i, ún. „védelménél” – bele is bukott abba, hogy nem a völgyekkel párhuzamos, hanem a hegygerinceket keresztező támadási stratégiát dolgoztatott ki. Oroszország ellen az osztrák–magyar hadvezetés csak addig tervezte önállóan felvenni a küzdelmet, amíg a német haderő zöme át nem csoportosul keletre, és átveszi az orosz haderő elleni harc terheit. Erre azonban nem került sor! A villámháború terve, az I. Ferencz József császár és magyar király által elhíresült kijelentés, „Mire a levelek lehullnak, katonáink hazatérnek!”, kudarcot vallott, megbukott.
2016-06-25: Kiscimbora - :

Benedek Elek: Bibi bohóc (Öcsike nadselű gondolatai és csínytevései)

Nem is képzeli, édes nagyapókám, milyen kedves vendégem volt tegnap délután. Hát tessék csak ide figyelni! Van a Városligetben egy nagy cirkusz, abban a cirkuszban van egy kis bohóc, Bibi a neve. Ez a Bibi, akit én a cirkuszból jól ismerek, mert sokszor kacagtatott meg bohóságaival, tegnap délután beállított hozzám.