A kezdeményező Ördög Lajos gondolata vált tetté vasárnap Árkoson, ahol évszázadok óta három felekezet templomában édes anyanyelvünkön hangzik az imádság. Hordozzátok együtt a terhet – Pál apostol galatákhoz címzett textusára építette ünnepi szószéki beszédét Buzogány-Csoma István szentivánlaborfalvi unitárius lelkész, hangsúlyozva: minden embernek adatik saját teher is, amit magának kell viselnie, átruháznia másra semmiképp sem szabad. Az unitárius vártemplom előtti téren két emlékkopját avattak néhai Kökösi Kálmán helybeli unitárius lelkész-esperes és Kökösiné sz. Gaál Eleonóra (1919–2008) tiszteletes asszony emlékére, aki a legnehezebb idők­ben újraszervezte és karmesterként működtette a diktatúra alatt hallgatásra ítélt árkosi egyházi dalárdát.
„Nekünk Kökösi tiszteletes a vallás mellett a magyar történelmet is tanította, szinte észrevétlenül, mesébe szőve – mondta Ördög Lajos –, ő konfirmált minket, s hosszú időn át volt falunk jeles és kiváló szónok-lelkésze, illő tehát, hogy kopjafával örökítsük meg emlékét”. A tervező és kivitelező, az egyre ismertebb id. Oláh Mihály helyi faragómester és táncoktató részletesen ismertette a két emlékkopja jelképeit.
Az unitárius közösségi házban emlékeztek a gyerekkori évekre az egykori konfirmandusok, kézről kézre jártak a konfirmációs fényképfelvételek, amelyeken az unitárius fiatalok között az egykori tiszteletes Kökösi Kálmán (1913–1989) unitárius lelkészt és köri esperest láthattuk, egy másikon pedig a református gyülekezet szintén jeles és kiemelkedő lelkipásztorát, Dávid Györgyöt (1914–1983), akinek ez alkalommal megkoszorúzták a református templomkertben álló síremlékét. Nagytiszteletű Kökösi Kálmán Balázs Ferenc örökében lett mészkői lelkész, 1956-tól pedig negyed évszázadig Árkos kiváló szónoki tehetséggel megáldott lelkésze volt. Porai a kökösi családi sírboltban nyugszanak. A találkozón meghívottként jelen volt Kocsisné Deák Gizella nyugalmazott pedagógus, aki három évig volt az ünnepelők tanítónője.