Dudaszótól volt hangos Barót főtere és környéke szombaton – a felvonuló kamionosok így adták hírül, nem marad el, hatodik alkalommal is megtartják találkozójukat. Az esemény népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a felvonulást a tűző nap ellenére is több tucat helybéli követte a járdáról integetve, majd lesétáltak a sporttelepre, hogy közelebbről megszemlélhessék a gépjárműveket, s együtt ünnepelhessenek barátaikkal.
A felvonulás látványos volt: hosszú sorban követték egymást a modernebb és az ütött-kopott, a jól karbantartott, de korukat tekintve múzeumba kívánkozó, a hétköznapokban tejet, fát vagy éppen építkezési anyagot szállító, a székely zászlóval díszített, a nyitott terű, illetve ponyvával fedett tehergépkocsik.
Az országutak királyai szép számban vonzották az érdeklődőket a sporttelepre. A sofőrök szívesen mutatták meg, mitől is egyedi járművük, lehetett fényképezni, a legkisebbek akár volán mögé is ülhettek. A versenyt a mosolygás és a kacagás jellemezte akkor is, amikor a férfiak, akkor is, amikor a nők feszültek egymásnak – baráti játék volt a javából.
Az esemény egyik főszervezője, Papuc Attila elégedett: a vártnál több kamionost tudtak megszólítani, nemcsak Barótról, Erdővidékről vagy a megyéből, de távolabbról is érkeztek sofőrök és látogatók, a versenyeken és a bulikon is sokan részt vettek. „Többen jöttek el, mint vártuk, és díjaztuk többek közt a legszebb, a legidősebb, a legklasszikusabb autókat, a legidősebb sofőrt és a legjobb kamionhúzót, oklevelet adtunk annak a Németországból érkező kollégának is, aki a legtávolabbról jött el hozzánk, hogy megismerhessen, s néhány napot velünk tölthessen. Látványos volt a tűzijáték, a retróbuli pedig annyira jól sikerült, hogy amíg az engedélyünk szólt, folyamatosan ment a tánc. Azon leszünk, hogy jövőben is megszervezzük a találkozót, s ha lehet, még jobban sikerüljön” – nyilatkozta Papuc Attila.
