Sokan, nagyon sokan figyelték az Állomás negyedből és a környező utcákból a parádét – és nem mind a zászlók iránti tiszteletből. Az égből érkező trikolórok fogadása miatt – a történések a román zászló ünnepének részét képezték – közel félórára lezárták a forgalmat a környéken. A kényszermegállóra ítélt több száz autó sora a vasúti síneken túlra, a Lukoil benzinkútig, másik irányba a szép emlékű sörözőig nyúlt. Egy taxis mérgesen jegyezte meg: a munkaidőmmel, a pénzemmel játszanak. Utasa morgását nem lehetett hallani, de ő minden bizonnyal a kéretlen megálló miatti megnövekedett fuvardíjért volt szemmel láthatóan ideges. A faluról érkező, légkondi nélküli autóból a kicsi gyereknek próbáltak árnyékot és hűvöset keresni, s magatehetetlen volt az is, aki látta, lekésik találkozójáról. Úgy általában: szitkozódott mindenki (kivéve egy gyereket, aki naivan kérdezgette: ezek terroristák vagy bevándorlók?). Egyedül a motorosok nem keseredtek, nekik kihívást jelentett, hogy a dupla autósor között egyensúlyozva haladhattak előbbre – amíg a rendőr sípja meg nem fékezte őket is. Nem a trikolórok miatt hőbörögtek a kénytelen szemlélődők, azt ítélték el, hogy fél órára lebénították Sepsiszentgyörgy egyik be(és ki)járatát.
A zászlókkal kapcsolatban: egy sem volt címeres. Mert ha ott van rajtuk a Keöpeczi Sebestyén József címergrafikus tervezte embléma, akkor talán könnyebben elviseli a piros-sárga-kékre festett eget a székely atyafi. 
A zászló a modern, nemzeti, szuverén és független román államot képviseli – ezt már előző este kürtölte az egyik tévéadó, a szász ajkú Klaus Iohannis államfőt idézve. A nemzetállam kifejezésről lehetne vitatkozni, de egyetértünk abban, hogy országunk zászlaját tisztelni kell. Csak ne a hatalom fitogtatásával erőszakolják rá még a bárányfelhős égre is. Ám ha mégis: a kölcsönösség elve szerint fogadják el, s ne üldözzék az égszínkék alapú, holdsarlós, napos lobogót.