Farkas Réka
Az RMDSZ a politikai alkudozás nagymestere – ezt most, az önkormányzati választások után ismét bebizonyította. A szövetség nem szerepelt fényesen a nagy júniusi megmérettetésen – ez tény, még akkor is, ha vezetői az ellenkezőjét hirdetik –, ám ennek dacára majdnem annyi megyében társultak a többségi koalícióhoz, mint a 30 százalékot elérő Nemzeti Liberális Párt. Nyolc megyében részesei a hatalomnak, és ez hárommal több, mint négy évvel korábban. Örömteli a hír, ám jó volna tudni, nekünk, magyaroknak mit hoz e remek lehetőség.
Hargita és Kovászna megye „magyar kézben” volt és maradt – ez senki számára nem meglepő, RMDSZ-es vezetője lesz Maros, Bihar és Szatmár megyének is, és alelnöki tisztséget nyertek Arad, Brassó és Szilágy megyében. Volt, ahol a szociáldemokratákkal, máshol a liberálisokkal sikerült kiegyezniük, minden bizonnyal a jobb ajánlat billentette a két nagy politikai vetélytárs egyikéhez vagy másikához a mérleg nyelvének szerepében tetszelgő szövetséget. Csakhogy azt már megtapasztalhattuk a hasonló kormányzati alkuk során: egyik román párt sem híres szavatartásáról, és a vidéken papírra vetett egyezségek megvalósításának esélye semmivel sem nagyobb, mint a bukarestieké. Néhány helyen, például a Kolozs megyei Szászfenesen már meg is szegték a megállapodást, a titkos szavazás kibuktatta a magyar alpolgármester-jelöltet.
Egyelőre elsősorban tisztségekről szól a fáma, arról tudni, hol, hány vezetőfunkciót sikerült megkaparintani. Ahol mégis kiszivárgott valami, az nem túl kecsegtető, Kolozs megyében például máris kiderült, hogy a magyar feliratokat szavatoló megállapodás a gyakorlatban egész másról szól, nem vállalják ezek kirakását a felek, csak ígérik, hogy szorgalmazzák, és határidő sem szerepel, így egy-két-tíz vagy akár ötven év is eltelhet, amíg a kincses város bejáratánál magyarul köszönti az érkezőt a település neve. Ismerjük az ilyen jellegű egyezményeket, hozadékukat, s megtapasztaltuk az RMDSZ többszöri kormányzati próbálkozásai során, hogy a magyar szempontból legfontosabb kitételek valahogy mindig a halogatás és feledés homályába vesztek.
Politikai alkukat kötni fontos és szükséges. Jó az is, hogy az RMDSZ nem központilag határozta meg, melyik párttal egyezkedhetnek a helyiek, rájuk bízta, akik jobban ismerik tárgyalópartnereiket és a lehetőségeket. Csakhogy az is jó volna, ha ezek a paktumok nemcsak vezető tisztséget hoznának néhányaknak, hanem pontot tennénk két és fél évtizede húzódó magyar ügyek végére, beruházásokhoz juttatnák a mostohagyerekként kezelt magyar településeket, normalitást hoznának a szórványban, illetve tömbben élő magyarok számára. És akkor nemcsak az RMDSZ, nemcsak magas hivatalba került emberei, de a magyar közösség is nyertese lehetne a júniusi választások utáni alkuknak.
