Bemutatták a Székelyföld története című, hiánypótló háromkötetes monográfiát tegnap Budapesten. A tudományos munka első kötete a kezdetektől 1562-ig, a második az 1562-től 1867-ig, a harmadik az 1867-től 1989-ig tartó időszakot ismerteti – mondta el Fodor Pál, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont főigazgatója.
Kiemelte: olyan, a nagyközönségnek is szóló munkát akartak létrehozni, amely tudományos igénnyel, megalapozottan szól a régióról és népéről, hiszen Székelyföld nemcsak egy régió, hanem olyan szimbolikus fogalom, amely a megmaradásért, az anyanyelvért folytatott örök magyar küzdelmet testesíti meg. A több mint húsz szerző munkáját 2200 oldalon összegző műről Zsoldos Attila történész elmondta: a könyv legnagyobb erénye, hogy nem bocsátkozik találgatásokba, számot vet a jelenlegi tudás határaival, és nagyon szilárd, biztos útmutatást ad a további kutatásokhoz a szakembereknek és az érdeklődő olvasóknak egyaránt. Borhi László történész szerint a kiadvány olvasmányos, stílusa egységes, a tudományosság rovására nem tesz kompromisszumokat. A szerzők nem elégedtek meg azzal, hogy elolvasták a szakirodalmat és ezt kombinálták, hanem levéltári kutatásokat is végeztek, ennek eredményeit beépítették a kötetbe, amely így számos tudományos újdonsággal is szolgál.