A nagyúr

2008. május 10., szombat, Kultúra

A Nap Kiadó nagy sikerű, évek óta folyamatosan megjelenő In memoriam és Emlékezet sorozatában rendszeresen szerepelnek erdélyi szerzők is, így kiváló összeállítások mutatták be például Kós Ká­roly, Áprily Lajos, Hunyady Sándor, Jékely Zoltán, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Sütő András, Székely János vagy Szilágyi Domokos életművét.

(Csak sajnálhatjuk, hogy most, amikor a kiadó tervei szerint hamarosan befejeződik a sorozat, az előrejelzésekből kiderül, Makkai Sándorra, Nyirő Józsefre vagy Páskándi Gézára eleve nem is gondoltak…) Az idei könyvfesztiválra jelent meg viszont A nagyúr címmel Bánffy Miklós emlékezete.* (Válogatta, szerkesztette, összeállította Sas Péter.) A könyv Bánffy nosztalgikus, Gyermekkori emlék című önéletrajzi vallomásával indul, és izgalmas, vonzó képet rajzol arról az íróról, akinek életműve a Polis Kiadó jóvoltából az utóbbi években újra az olvasók elé került.

A Polis sorozatban adja ki Bánffy műveit, legutóbb egy magyarországi kiadóval közösen kisregényeit jelentették meg: Bűvös éjszaka, Reggeltől estig, Milolu. Ez utóbbi a szerző egyik utolsó prózai műve, évtizedekig kéziratban porosodott a Bánffy-hagyatékban, majd néhány éve a Helikon közölte folytatásokban… Itt még vannak kiadatlan kéziratok, például az Ecce Homo című dráma, amely valószínűleg szerepelni fog az író színpadi műveit egybegyűjtő kötetben, ez is halála előtt íródott, a Szőcs Géza szerkesztette, Dunánál című folyóirat közölt belőle érdekes és megrendítő részleteket.

Sas Péter szerkezetileg is igen érdekesen, újszerűen jár el, az író fő művének, az Erdélyi történet című regénytrilógiának a kötetcímei alá gyűjti az íróval foglalkozó kritikákat, esszéket. A Megszámláltattál… a drámaírótól a külügyminiszterig, 1906-tól 1925-ig tekinti át Bánffy Miklós fordulatos pályáját, újraközölve az első színpadi művet, a Naplegendát lelkesen üdvözlő Ady-kritikát. A költő az 1914-ben megjelenő, A haldokló oroszlán című novelláskötetre is figyelt. A második ciklus, az És híjával találtattál… 1926 és 1943 közt vizsgálja a szaporodó kritikák tükrében Bánffy működését, sajnálatosan kimarad Illés Endre első, Bánffyról szóló szerkesztői vallomása, amely 1943-ban az Erdélyi Helikon Bánffy-emlékszámában jelent meg, és sokkal kedvezőbb, mint a hatvanas években a Kortársban közölt, sokszor igazságtalan, A dilettante című pamflet. Szerepelnek viszont Szerb Antal, Tavaszy Sándor vagy éppen Móricz Zsigmond írásai. A harmadik rész, a Darabokra szaggattatol a háború végétől haláláig tekinti át a művet. Itt is vannak nóvumok: Kós Károly, Kelemen Lajos vagy Mikó Imre írásai. Az utolsó ciklus, a Kisbán Miklós feltámadásai az 1950-től 2006-ig közölt Bánffy-tanulmányokból válogat. Itt olvashatók például Fábián Ernő, Dávid Gyula, Bajor Andor és Szegedy-Maszák Mihály nagy ívű Bánffy-tanulmányai. Kimaradt — nem tudni, miért — Kolozsvári Grandpierre Emil nyolcvanas években írt eretnek esszéje, az egyik legmélyebb és legmegdöbbentőbb Bánffy-elemzés…

* A nagyúr. Bánffy Miklós emlékezete. Nap Kiadó, 2008

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 482
szavazógép
2008-05-10: Kiscimbora - x:

Gyulai Pál: A királyfi és a felesége

Egy királyfinak szándéka volt egy igen szép lányt elvenni. Neki nem kellett gazdag családból, csak hogy szép és okos legyen.
2008-05-10: Kultúra - Bogdán László:

A csárdáskirálynőtől a burgundi hercegnőig

Kezdjük a szerencsés színésznő dicséretét egy látszólag — legalábbis a mai színházi helyzetben — eléggé elképzelhetetlennek tűnő ötlettel: mi lenne, ha egy nem kevésbé szerencsés néző egyszerre, egymás után láthatná a Brecht-darabot, a Steinbeck-adaptációt, A csárdáskirálynőt, majd az Yvonne, burgundi hercegnőt?