– Hat éve vagy a Kolozsvári U csapatának tagja, és az ifjúsági alakulatokkal számtalan bajnoki címet szereztél, emellett pedig a nemzeti ligás csapatnak is egyik alapembere lettél. Milyenek voltak számodra ezek az évek?
– Nagyon nehéz volt ez a hat év, mert 13 évesen költöztem Kolozsvárra, ahol teljesen új környezetbe kerültem. Nulláról kellett kezdenem az egészet, meg kellett találnom a helyem a csapatban, bizonyítanom kellett az edzőknek, és persze harcolnom kellett a válogatottban való részvételért is. Ezeket mind sikerült megvalósítanom, és utána kaptam ajánlatokat más csapatoktól is, de úgy döntöttem, nem hagyom el a Kolozsvári U együttesét, mert tudtam, számomra ez a legjobb lehetőség, mindenki szeretett, és akarták, hogy maradjak, mert látták bennem a potenciált. 15 éves voltam, amikor behívtak a nemzeti ligás csapat edzőtáborába, ahol eleinte nehéz volt, mert át kellett szoknom az egyik típusú játékról a másikra, ami komoly kihívást jelentett, de sikerült megoldanom. Egyáltalán nem bántam meg, hogy ezelőtt hat évvel Kolozsvárra igazoltam, mert sokat tanultam, nyolc bajnoki címet nyertem ifjúsági játékosként, a nemzeti ligás csapatba is bekerültem, rengeteg embert megismertem, illetve jó pár országban megfordultam.
– A 2015–2016-os idényben a Kolozsvári U-BT nyerte a Román Kupát, te pedig 20 percet játszottál és 8 ponttal segítetted csapatodat. A bajnokságban viszont érem nélkül maradtatok, vagyis negyedik helyen zártatok. Hogyan értékeled a saját és az alakulat szezonját?
– Azt elmondhatjuk, hogy nem volt az U-BT legjobb szezonja, annak ellenére, hogy megnyertük a Román Kupát. Egyénileg azt gondolom, sokat fejlődtem, több játéklehetőséget kaptam. Nagy volt a nyomás rajtam, de szerintem jól megoldottam a helyzetet. A Román Kupa Nagyvárad elleni döntőjében el sem hittem, hogy 20 percet játszottam, és mellé még 8 pontot is dobtam. Aztán mindenki azt mondta, hogy én voltam a legjobb romániai játékos a pályán, ami nagyon jólesett, és örültem, hogy hozzásegítettem a csapatot a győzelemhez. A bajnokságban is számított rám az edző, ott is több percet játszottam, néha még kezdőjátékos is voltam. Persze azért az én szezonom sem volt tökéletes, mert háromszor is lesérültem, így ki kellett hagynom pár hetet, de ez nem okozott gondot, hamar játékba lendültem gyógytornászunknak köszönhetően. Utoljára a Steaua elleni második bronzmeccs előtti utolsó edzésen sérültem le, akkor az egyik lábközépcsontom tört el. Ebben az a legrosszabb, hogy nem tudtam menni a válogatottal edzőtáborba és felkészülési mérkőzésekre. Ez volt az első alkalom, hogy behívót kaptam a felnőtt válogatottba. Nagyon sajnálom, hogy így alakult, mert ez nagyon kellett volna nekem az idén.
– Ahogy említetted, az edződ, Marcel Ţenter szinte minden mérkőzésen pályára küldött, így sikerült egyre jobbnak lenned. A következő idényben már nem ő irányítja az U-BT csapatát, hiszen eljött a klubtól. Te milyen edzőnek tartod őt?
– Véleményem szerint Ţenter nagyon jó edző. 14 éves voltam, amikor először edzett, akkor a válogatottal voltunk egy csíkszeredai edzőtáborában. Nekem már az első percekben megtetszett, mert nagyon ambíciós, képes motiválni, minden megvan benne, amire egy jó edzőnek szüksége van, illetve fizikailag és szellemileg is nagyon jól felkészít. Az elmúlt szezon előtt leült velem beszélni, és mondta, hogy állandóan szeretne használni a nemzeti ligás csapatban, de ez csak tőlem függ, bizonyítanom kell. Minden tőlem telhetőt megtettem, és az eredménye is meglett.
– Úgy értesültem, hogy a Kolozsvári U-BT és a Nagyvárad nemzetközi porondon is próbára teszi magát. Ezek szerint a bajnokság és a Román Kupa mellett a Bajnokok Ligájában is helyt kell állnotok egy új csapatvezetéssel: az egykori kiváló játékos Mihai Silvăşan lesz az edzőtök, illetve Branko Ciuc a menedzser szerepét tölti be. Mik az elvárásaid magaddal és a csapattal szemben?
– A Bajnokok Ligájában nagyon sok kiváló csapat fog szerepelni, így számunkra az a cél, hogy minél több mérkőzést megnyerjünk, illetve a lehető legtovább jussunk ebben a versenykiírásban. A karrieremben ez lesz az első nemzetközi verseny a felnőtt csapattal, így mindenképp új kihívás, és megteszek mindent, hogy játéklehetőséghez jussak. Ami a bajnokságot és a Román Kupát illeti, egyértelműen arra törekszünk, hogy ezúttal mindkettőt begyűjtsük, sőt, szeptemberben már a Szuperkupát is el szeretnénk hódítani. A keretünk még nem teljes, de már igazolt a vezetőség kiváló játékosokat, ilyen például Vlad Moldoveanu és Ousmane Barro, és az elmúlt idénybeli csapatból is maradnak rajtam kívül néhányan, mint például Kyndall Dykes, Filip Adamovic és Török Roland, illetve még szükségünk lesz két-három kosárlabdázóra ahhoz, hogy véghezvigyük, amit eltervezünk. A Transilvania Bank a csapat fő támogatója, így pénzügyileg nagyon jól állunk, a többi már csak rajtunk múlik.
– Annak ellenére, hogy 19 éves vagy, jó néhány csapattársad volt. Ki vagy kik voltak azok, akik komoly benyomást tettek rád, és akiktől a legtöbbet tanultál?
– Nagyon sokat támogatott a bosnyák Filip Adamovic, jól kijövök vele. Sokat segített, amikor sérült voltam, akkor tanácsokkal látott el, hogyan kezeljem a helyzetet, és a nyári szünet alatt is tartom vele a kapcsolatot. Kyndall Dykes is állandóan tanácsokkal látott el, támogatott, próbálta átadni azt, amit ő tud, hiszen nagy tapasztalattal rendelkező játékosról van szó. Igazából a csapatban mindenki segít, amiben tud, hiszen tudják, a fiatal játékosoknak támogatásra van szükségük, mert másképp nem tudunk jól játszani.
– Eddigi karriered során mi a legkellemesebb és legrosszabb élményed?
– Az eddigi legkellemesebb élményem egyértelműen az, hogy idén megnyertük a Román Kupát, és számomra is jól alakult a mérkőzés, ami hatalmas előrelépés, még most is csak mosolyogni tudok, ha visszagondolok arra a napra. A legrosszabb élményem az, amikor a tavaly az U18-as döntőben vezettünk két ponttal, de az utolsó másodpercekben kaptunk egy hárompontost, így a Steaua lett a bajnok. Azon a mérkőzésen a bukaresti csapat volt az esélyesebb, de ennek ellenére mi nagyon jól játszottunk, végig sakkban tartottuk őket, viszont a mérkőzés vége előtt 4–5 másodperccel értékesítettek egy triplát, így egy ponttal nyertek.
– Ki a kedvenc játékosod?
– Nagyon szeretem LeBron James játékát, jelenleg szerintem ő a világ legjobbja. Nagyon jó atléta, komplex kosárlabdázó. Nem lehet őt megállítani, nagyon jól dob, de emellett jól lepattanózik és kiválóan passzol. Minden mérkőzésen kiváló mutatói vannak, szinte mindig összejön neki a tripla dupla. Hihetetle­nül eredményes, és ezt az is alátámasztja, hogy az idei döntőben 1–3-as hátrányból nyerték meg a bajnokságot, és ilyen még nem volt az NBA történetében.
– Számodra mit jelent a kosárlabda?
– A kosárlabda számomra nemcsak sport, hanem életstílus. Tizenkét éve kosárlabdázom, ami már több, mint a fél életem. Hétéves koromban kezdtem űzni ezt a sportot, és azóta az életem része lett. Ha most abbahagynám, nem tudnám, mihez kezdjek. Ebben jó vagyok, minden pályán töltött percért megdolgozom. Nagyon sok élményt és emléket köszönhetek a kosárlabdának, rengeteg nagyszerű embert megismertem, sokat tanultam tőlük, és nem utolsósorban sok városban volt szerencsém megfordulni. Egy szó, mint száz: a kosárlabda az életem.
– Mik a céljaid az elkövetkezendő öt évben?
– A legfontosabb, hogy egészséges legyek, kerüljenek el a sérülések. Szeretnék az egyik legjobb romániai játékos lenni, a bajnokság meghatározó sportolójává válni, persze tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm, és a jövőben a távoli dobásomon fogok dolgozni. Szeretnék egyre többet játszani, és mérkőzésről mérkőzésre jobb lenni, illetve célom, hogy ponterős játékos legyek. Nagyon szeretném, ha tagja lehetnék a felnőtt román válogatottnak is, és részt szeretnék venni a jövő évi Európa-bajnokságon. Még egy évig érvényes a szerződésem a Kolozsvári U-BT csapatánál, de részemről tovább is maradnék náluk, ha igényt tartanak rám, mert nagyon sok mindent köszönhetek nekik, nem túlzás azt mondani, hogy miattuk lettem az a játékos, aki most vagyok.