Farkas Réka
Felszusszanhatunk: honatyáink vakációra vonultak, így a következő két hónapban megszabadulunk tevékenységük kártékony hatásaitól. Szomorú, de ezt hozta huszonöt év eredeti román demokrácia: annak kell örülnünk, hogy választott képviselőink, szenátoraink nem dolgoznak, hisz az elmúlt hetekben újólag bizonyították, ha nekibuzdulnak a munkának, abból több kár származik, mint haszon.
Talán a parlament tükrözi leghűebben, milyen mélyre süllyedt a román politikai osztály, mennyire az önző egyéni és pártérdekek vezérlik tevékenységét. A jól megérdemelt májusi szünet után – kampányoltak ugyebár, nem értek rá bejárni kényelmes hivatalukba még heti három alkalommal sem! – friss erővel lódultak neki a munkának június közepe táján. Ismét megszavaztak néhány kiváltságot, többek között speciális nyugdíjat az önkormányzati vezetőknek, hisz tőlük, mozgósító erejüktől függ nagyon sokak őszi újraválasztása, mentességet kollégáiknak, intézték belső csetepatéikat, gőzerővel csábították magukhoz a pártjukból kifogyottakat, és mintegy búcsúzóul megszavazták saját főnökeiknek, hogy a vakációban is furikázhatnak szolgálati autójukkal. Minek koptassák sajátjukat Románia katasztrofális útjain? Közben, ahol lehetett, igyekeztek keresztbe tenni a szakértői kormánynak. „Perzsára” hívták az Európai Alapok miniszterét, miután előző kormányok által kötött törvénytelen állami szerződésekről mert nyilatkozni, a szakbizottságok lesöpörték az asztalról még az észszerű törvényjavaslatokat is, és bosszújuk tetőzéseként nem adták meg a jogot a kormánynak, hogy a parlamenti vakáció alatt sürgősségi rendeleteket fogadjon el. Miért? Talán, mert kezd beérni a szakértői kormány jó féléves munkájának gyümölcse, a kezdeti kapkodást, fejetlenséget felváltották az észszerű és hasznos döntések, lassan-lassan sikerül bizonyítaniuk a másféle, nem politikai érdekektől terhes vezetés előnyeit. Nem mindenhol, nem minden ágazatban, rosszul teljesítő miniszterek Cioloş kabinetjében is akadnak, de jó néhány területen igen. És az elbaltázott évtizedek után ez is nagy eredmény.
Nem csoda, hogy a politikusok mindenáron ellehetetlenítenék tevékenységüket, csorbítanák hitelüket, hisz többséggé érhet az a ma még kisebbségben lévő réteg, amely menesztésüket, új politikai osztály kialakítását kéri. Mert tetszik, nem tetszik, lejáratták vagy sem, de szükség van erre, és parlamentre is, csak éppen nem ilyenre.
A jelek szerint Cioloşéknak sikerül új kormányzási stílust bemutatniuk, az önkormányzati választásokon itt-ott feltűnt civil mozgalmakból kinőtt és nem is rosszul teljesítő alakulatoknak másféle politizálást felvillantaniuk. Nem tudni, mi érik be ebből az őszi választásokig, de ha a jelenlegi pártok így folytatják, lehet, napjaik éppen nem, de éveik meg vannak számlálva.
