A nemes, szép élethez nem kellenek nagy cselekedetek, csupán tiszta szív és sok-sok szeretet – ezzel a mottóval szervezte meg szombaton a Kovászna Megyei Szociális Ellátási és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság a hivatásos nevelőszülők napját.
Az oltszemi kastély udvarán tartott rendezvény megnyitóján Szász Katalin Melinda, az intézmény aligazgatója arról beszélt, hogy nem könnyű feladat családot, otthont biztosítani a nevelőszülőknél elhelyezett gyermekek számára, ezért az igazgatóság igyekszik mindenben támogatni azokat, akik vállalják ezt a kihívást. Szülőknek és gyermekeknek is szól ez a nap, melyet évről évre azért szerveznek – a Caritas szervezet segítségét is igénybe véve –, hogy kifejezzék elismerésüket a nevelőszülők munkája iránt. Az aligazgatónő rövid köszöntése után átadta a szót Vajda Csaba lelkésznek, aki Isten hűségét, következetességét és szeretetét állította példaként a nevelőszülők elé: a gyermeknek mindig tudnia és éreznie kell, hogy a szülő szereti őt, akkor is, ha éppen rossz kedve van. Az igehirdetés rámutatott: a következetesség és a céltudatosság alapja kell hogy legyen a nevelésnek, s amiként Isten fő szempontja a mi életünkben az üdvösség elérése, ugyanúgy a jó szülő fő szempontja a gyermeknevelésben, hogy életre kész embereket formáljon, akik boldogan tudnak élni és a környezetüket is boldoggá tudják tenni.
A megnyitó után a nevelőszülőknél élő gyermekek műsora következett, verseket, mesét, zenei produkciókat és talajtorna-bemutatót láthatott-hallhatott a mintegy kétszáz fős nézősereg, majd a magyar és román nevelőszülők külön csoportokban, meghívott szakemberek által tartott interaktív műhelybeszélgetéseken vehettek részt. A magyar csoportnak A problémák üzenetek, légy magabiztos! címmel Dulányi-Balogh Szidónia és Czine-Joó Éva pszichológusok szervezték azt a tartalmas közös beszélgetést, mely során az önbizalom fontosságáról osztották meg egymással gondolataikat a nevelőszülők, ezalatt gyermekeik arcfestésen, lufihajtogatáson és a Caritas munkatársainak több állomáson zajló, több játékból álló, izgalmas gyermekfoglalkozásain vehettek részt.
A kastély udvarán kisebb-nagyobb csoportokban szabadon is beszélgettek a nevelőszülők munkájukkal kapcsolatos tapasztalataikról. Egyesek közülük annyira megszerették az általuk nevelt gyermekeket, hogy örökbefogadó szülőkké váltak. Az egyik apuka, Fazakas Mihály lapunknak elmondta, hogy nekik saját gyermekük, örökbefogadott gyermekük és nevelt gyermekeik is vannak, mindenkit egyenlő rangú családtagként kezelnek. Mint elmesélte, ők azért választották a nevelőszülői hivatást, mert ebben valahogy összekapcsolódott a gyermekszeretetük a munkalehetőségeik hiányával, azonban az első nevelt gyermeküket annyira megszerették, hogy amint lehetett, örökbe vették. Az azóta nevelt két gyermekük még nem örökbe adható, és lelkileg próbálják magukat felkészíteni arra az esetre, amikor az édesanyjuk esetleg visszaveszi őket. „Talán az fog vigasztalni minket, hogy pici koruktól addig a pillanatig, amíg elveszik tőlünk, mi mindent megtettünk, megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat, fejlődjenek, és megkapják mindazt az örömet, ami az ekkora gyermekeknek jár” – vallotta Fazakas Mihály.
Szász Katalin Melinda lapunknak elmondta: leginkább azért fontosak ezek a találkozások, mert a nevelőszülők ilyenkor megoszthatják egymással gondjaikat, tapasztalataikat, s jó beszélgetések alakulnak ki közöttük a hivatalos kereteken kívül is. „Néha megvannak a kis harcaink velük, hisz kötelességünk ellenőrizni munkájukat és az általuk nevelt gyermekek életkörülményeit, két évvel ezelőtt még azt is előírta a törvény, hogy a gyermekekre fordított összes költséget számlákkal igazolják, ami egészen ellehetetlenítette életüket. Ezért is fontos ez a nap, mely a köszönetről szól, hisz mindenek ellenére tisztában vagyunk vele, hogy tényleg rendkívül nehéz munkát végeznek valamennyien” – mutatott rá az aligazgatónő.
