Klaus Iohannis államelnök a brit kilépésről szóló népszavazás, a brexit utáni kialakult helyzet apropóján hívta tanácskozásra a jegybank, a kormány, illetve a parlamenti pártok vezetőit, azt hangsúlyozva: az európai uniós csatlakozás után tíz évvel új országprojektre van szükség, amely egységbe kovácsolná Románia lakosságát, és amelynek megvalósításáért minden parlamenti erő síkra szállna. Dacian Cioloş szakértői kormánya sem tétlenkedik: a bürokráciamentesítési csomag elfogadása után az önkormányzati vezetők fórumán a közigazgatási átszervezést tűzték újra napirendre, de sebtében kidolgoztak – tegnap pedig közvitára is bocsátottak – egy hosszú távú országfejlesztési tervet is, amelybe aztán mindent beleírtak, amiről csak álmodtunk, álmodunk: az országot keresztül-kasul szelő autópályák épülnek majd, gyorsvasutak könnyítik a közlekedést, környezetünk védelme céljából kerékpárutakat hoznak létre, hidakat építenek a Pruton, a Dunán. Néhány éven belül befejeznék az oly hosszú ideje épülő észak-erdélyi sztrádát, de az egyelőre csak tervbe vett Brassó–Comarnic szakaszt is, pálya kötné össze továbbá Erdélyt Moldvával is. Emellett regionális kórházak épülnének, felújítanák a falusi járóbeteg-rendelőket, jelentősen bővítenék és felújítanák az ivóvízhálózatot, sportkomplexumokat hoznának létre stb. – mintha csak valamiféle meséskönyvet olvasnánk, oly csodálatos világot képzeltek el Romániában húsz év múlva.
De nem is azzal van a baj, hogy a stratégia finoman szólva is kissé merész, elvégre a nagy megvalósításokhoz szükség van arra, hogy nagyot álmodjunk. Nagyobbik gondnak tűnik, hogy nem nagyon látni, ki fogja mindezt megvalósítani: a politikai osztály ugyanis hitelét vesztette, de a hatalmat nem akarja kiengedni a kezéből, a jelenlegi szakértői kormányt sem igazán hagyja dolgozni, és nem sok esély mutatkozik arra, hogy belátható időn belül új, hozzáértő, tisztességes vezetők vegyék át a jelenlegi korrupt, inkompetens társaság helyét. Márpedig a választási csalásért jogerősen elítélt Liviu Dragneával, a plagizáló Victor Pontával és szocialista bandájukkal, de még kihívóikkal, a sóhajgyenge, lassan önmaguktól is vereséget szenvedő, ugyancsak lejárt szavatosságú politikusokból álló liberális párttal is lehetetlennek tűnik a kitűzött célok bár egy részének megvalósítása.