Dózsa György faluja egyike azoknak a felső-háromszéki településeknek, ahol a maga teljességében alakult ki a székely falusi társadalom összes értéket hordozó szokásrendjével, kezdve azzal a tudománnyal, amelynek segítségével termékennyé lehetett tenni a televényt, tűzre fát, jószágnak takarmányt lehetett a hosszú télre tartalékolni, de a temetkezésnek is olyan szokásrendje született a századok folyamán, hogy arról külön könyvet lehetett írni. Egyszóval Dálnok vidéki élete ma is követésre méltó példa.
Készülnek a cséplésre
A hegylábi dombokról ki kellett irtani az erdőket, legelőterületet kellett teremteni a megtartó állatoknak, s miként azt a helybeliek mesélték, úgy kellett kialakítani a vetésforgókat, a kor szintjén megtermelni az életfontosságú alapterményeket, hogy a falusi népnek otthon teremjen meg minden, ami szükséges. A boltba csak sóért, gyertyáért, avagy petróleumért kellett mennie a gazdasszonynak. Valamikor alapkelléke volt az erőt adó ételnek a lencse, s lám, Beczási István úrral az is a múlté lett, csak a nagybani lencsetermesztésnek lenne alapja, alkalmazkodni kellett a változásokhoz. Ma is van olyan falusi kapu Dálnokon, ahol azt írja, hogy Építtetett a lencsetermésből.
Idősb és ifjabb Nyircsa András csak amúgy rázza a kisujjából, hogy mit kell tudnia a helyhez kötött termelőnek például a repce termesztéséről, s újabban arról, hogy érdemes-e szóját vetni, s hol van annak piaca. Ha nincs piac, akkor csak a család számára szükségesek előtt zöld az út. Ilyen még mindig a krumpli. Dálnokon nem csökkent a krumpliföldek területe az elmúlt években. A felesleges termény pénzt hoz a konyhára, s a disznóhizlalás örök és nélkülözhetetlen kelléke. A nagybani termelőnek előnye van – részletezték, s ha évek hosszú során jó kapcsolat alakult ki valamelyik ókirálysági felvásárlóval, akkor van, amiért küzdeni, megszületik a termelő biztonságérzete, lehet gazdaszemmel ügyelni-végezni az egyre sűrűbb permetezést, s árucsere útján bejön falvainkba a borszőlő, olykor a szubkárpáti bor is. Itt a mezőnek, az erdőnek és az állattartásnak is szigorú rendje van – jegyeztük meg az alapkövetelményt. E község lakói igyekeznek minden munkájukban alkalmazni a régi, de jó örökségeket. Sajnos az utóbbi, az állattartás egyre zsugorodik itt is, fogy a szarvasmarha-állomány Dálnokon. Fordult a kocka: bővében van téli takarmány, s megesik, hogy senkinek sem kell már a fű, a lekaszált és megszárított takarmány, ha nincs állat, zsákutcába jut lassan ez az életet adó alapfoglalkozás is.
Élet a Gál-kúriában
Nem ez az egyetlen látnivaló Dálnokon. Festői környezetben található, s az építtető család históriájának köszönhető, hogy ma a Barabás Miklós Központ nevet viseli. Az ide érkező alig hiszi, hogy itt töltötte gyerekkorát a nemzet festője, Márkosfalvi Barabás Miklós. Az 1844-ben épült udvarház belső falán a festő saját kezűleg írt, berámázott levele bizonyítja ezt az egykori örökös, a szomszédban lakó Borbáth Dezső ajándékaként. Nagy udvar és kert, valamint az erdő közelsége idilli környezetet biztosít a természetkedvelőknek. A kúria emeletén antik bútorokkal berendezett, önálló fürdőhelyiséggel ellátott szobák szolgálják a vendégek kényelmét. A földszinten igényesen kialakított ebédlők, kandallós szoba, valamint kényelmesen berendezett társalgó áll az ide látogatók rendelkezésére. A pincében található lovagterem elegáns vacsorákra vagy hangulatos borozásokra egyaránt alkalmas, gyöngyszeme Dálnoknak. A modern ember igényeinek megfelelően a hely rendelkezik internet-hozzáféréssel, tévékészülékekkel és műholdas programcsomaggal. A vendégek kényelmét szolgálja az udvar, a kert, sportpálya, szauna, dézsa, fitneszgép és biliárdszoba is. A csűr teraszán kemence, grillsütő és kerti bútorok teszik élvezetessé az itt-tartózkodást. Az említett egykori örökös, Borbáth Dezső – akitől az alapítvány megvásárolta a kúriát – tájékoztatott, hogy nemrég itt találkoztak az Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjai, itt keresték a pillanatnyi nyugalmat, miképpen azt is, hogy ezt követően egy erdélyi származású, Ausztráliából érkező család ismerkedett a vidékkel. Látogatásunkkor több család is bejelentette, hogy lazítani szeretne ebben a történelmi környezetben, a gyógyító csendben. Július második felében az egységet létrehozó Barabás Miklós Közösségi Alapítvány tartja itt tanácskozását – tudtuk meg Incze Réka környezetvédelmi szakembertől, az egység ügyvezetőjétől.
Vakáció
Az iskolában igen, az egyházközségben nem állt be a nyári vakáció, a lazítás. Látogatásunk idején láncfűrész zaja zavarta meg a helybeli Beczássy-kúria mögötti arborétum csendjét, a szomszédban pedig a dálnoki kis óvodások éppen a záróünnepségek előtti próbára indultak.
– Nincsenek itt veszélyben a védett és különleges fák, ne tessék megijedni – tájékoztatott az ott munkálkodó fiatalember, a helyi református egyházközség harangozója –, most vannak a legnagyobb biztonságban. Én is ismerem a két gingkót és a magnóliát is! Itt már minden a református egyház tulajdona, idővel megújul minden.
Meddig ért el az egyházközség a kúria és az azt körülvevő, dendrológiai értékeket őrző park dolgában? – kérdeztük tiszteletes Marosi Károly református lelkipásztort, aki arról tájékoztatott, hogy a fundus megvásárlása óta elvégezték a legfontosabb mentő munkálatokat az épületen. Határozat született arról is, hogy uniós pénzalapokra pályáznak az épület és a hozzá tartozó értékek védelmére és felújítására. Ebben a munkában – de nem csak ebben – a Sapentia Erdélyi Magyar Tudományegyetem segítségére is számíthatnak.
Hányadán állnak a dolgok?
A helyiek nyelvén így hangzana az a kérdés, amelyet Bartók Ottó újraválasztott polgármesternek tettünk fel. Mint minden alkalommal, a legfontosabbra, a közművesítésre kérdeztünk rá elsőként. Megtudtuk, hogy túl vannak már az ágas-bogas utcákkal rendelkező település ivóvízhálózatának kiépítésén, kiváló minőségű és elegendő ivóvizet kap a lakosság a Bő-forrásból, két fúrt kútból és a község területéhez tartozó egykori állami gazdasági farm két mély kútjából.
– Természetes, hogy ha van ivóvíz, szennyvízhálózatra is szükség van – folytatta a polgármester. – Sajnos, a település lakosságszáma nem elegendő, így a jószomszédi viszonyra alapozva Csernáton községgel közösen pályáztunk erre a beruházásra. Ott már kiépítették hálózatot, jelenleg annak bővítésére pályáznak. Nem lesz lehetőség a teljes dálnoki csatornarendszer-építés költségeinek megnyerésére, de valahol el kell kezdeni. Remélem, a munkálatokat a jövő évben megkezdjük.
– Melyek az elkövetkező időszak elképzelései, tervei?
– Egy új óvoda építése a jelenlegi épület közelében. Pályázni akarunk annak a mezőföldi mezei útnak a teljes felújítására, amely Dálnokot – a Feketeügyön keresztül – összeköti Szörcsével, illetve Mezőföld falvaival. A két település közötti határ az említett folyó. Van még egy rég megálmodott elképzelésünk: az egykori Mungorcsi ásványvizes népi feredő felújítása a helyi lakosság számára. A község határában levő édes-kénes ásványvizek ivó- és fürdőkúrára alkalmasak, része lehet ez a település turisztikai fejlesztésének. Ennek érdekében is megtettük az első lépéseket.
