Otthon a Benedek-mezőn

2016. július 19., kedd, Szabadidő

Tavasztól késő őszig ritkán érkezni úgy a Benedek-mezei táborba, hogy ne fogadná a látogatót gyermekzsivaj vagy felnőttek népes serege – utóbbiak sem a buli kedvéért, hanem bizonyos közös értékek, ügyek, helyzetek képviselőiként töltik be a teret, amelyet nem vaskos kerítések határolnak, hanem a tábor megálmodói és létrehozói hagyományokhoz kötődő közösségi szellemisége tart egyben tizennyolc esztendeje.


Itt a szépnek, a jónak, az alkotásnak, az elfogadásnak van helye, talán ezért választják a táborszervezők szívesen és térnek vissza oly sokan évente. Mondja is György Teréz – aki férjével, György Zsolt magánvállalkozóval, a Cosys cég alapítójával 1998-ban döntött a táborlétesítés mellett –, hogy nehéz szívvel utasítja vissza az új jelentkezőket, „akik gyakran nagyon szép, a szívünkhöz közel álló programokkal jelentkeznek”, de szeretik a visszajárókat, akik tudják, mi az előnye és mi a hátránya a tábornak, akik patakparti szabad létre vágynak még akkor is, ha nincsenek teljesen kiszolgálva. Nem azok választják a Sepsiszentgyörgytől nyolc kilométerre fekvő Benedek-mezei tábort, akik arra számítanak, hogy helyettük kitalálják és megszervezik a programokat, hanem azok, akik kreatívak, és tesznek azért, hogy jól érezzék magukat, tartalmasan töltsenek el néhány napot az adott közösségben. A kulcsszó a közösség, az együtt cselekvés: akkor is, ha a táborlakó kerekesszékben éli életét, ha értelmi fogyatékos, diszlexiás, de akkor is, amikor alkot, hagyományos mesterségeket tanul a kézműves-foglalkozásokon, a magyar irodalomban búvárkodik, a lovakkal ismerkedik, színjátszómesterséget tanul, hitét erősíti, hivatásos, örökbe fogadó, krónikus beteg gyermeket nevelő szülőként gondjait osztja meg. De idejönnek szívesen a segítő szervezetek is közgyűlésre, támogatásaikról szóló értékelésekre, a vállalkozók, ha szociális anyagi juttatásokról döntenek, és azok a baráti társaságok, amelyek szeretik ezt a helyet, elfogadják a tulajdonosok láthatatlanul diktált szabályait, és alkalmazkodnak a hely szelleméhez. A 2012-ben átadott Vega Csillagvizsgáló és a szomszédos lovarda is egyre inkább beépült a tábor életébe. A Guzsalyas Alapítvány kézművestáborát szinte már említeni sem kell, ők évek óta otthon érzik magukat, nemcsak a különböző kézműves mesterségek legszebb helyi darabjai készülnek ott el néhány nap alatt, hanem a tanoncok betörése is megtörténik, senki nem megy haza Guzsalyaséktól kézművesvírus nélkül.
Mondjuk ezt a nyáridény kellős közepén, amikor látjuk, hogy az önkormányzat és a György házaspár között 1998-ban kötött szerződés jól működik, a telekbér ellenében a város is megkapja a hivatalos táborozóheteit, testvérvárosi üdültetési lehetőségét, de a helyi és a távolabbi közösségek is jól járnak: otthon érezhetik magukat a Benedek-mezőn.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 510
szavazógép
2016-07-19: Szabadidő - Iochom István:

Tábor ajándékba gyermekeknek

A Dr. Dietrich Bock und Partner cégcsoporthoz tartozó RGT Románia két sepsiszentgyörgyi, valamint baróti és esztelneki nadrággyárának mintegy ezernégyszáz alkalmazottja családjából sorshúzással választották ki azt a nyolcvannégy 7–10, illetve 11–14 év közötti gyermeket, akik két csoportban öt-öt napos ajándék táborban vehetnek rész a bálványosfürdői Istvána Panzióban.
2016-07-19: Jegyzet - Váry O. Péter:

Két szúnyog beszélget

Ahogyan az a két szúnyog a bal karom felső részén, egészen közel a gyerekkori oltás visszamaradt helyéhez hatalmas nyugalommal időzött, az nem mindennapos történet. Dehogy hessegettem el őket, általában állatbarát vagyok, kedvenc nótám is az, hogy Ha beleesik egy cseszle a boromba. Karomat nem mozdítottam, gondoltam, úgyis elröppennek, miután jóllaktak. De a két szúnyognak esze ágában sem volt odébbállni. Nagy-nagy nyugalommal ácsorogtak a kör alakú heg mellett, és – pletykáltak.