Tavasztól késő őszig ritkán érkezni úgy a Benedek-mezei táborba, hogy ne fogadná a látogatót gyermekzsivaj vagy felnőttek népes serege – utóbbiak sem a buli kedvéért, hanem bizonyos közös értékek, ügyek, helyzetek képviselőiként töltik be a teret, amelyet nem vaskos kerítések határolnak, hanem a tábor megálmodói és létrehozói hagyományokhoz kötődő közösségi szellemisége tart egyben tizennyolc esztendeje.
Itt a szépnek, a jónak, az alkotásnak, az elfogadásnak van helye, talán ezért választják a táborszervezők szívesen és térnek vissza oly sokan évente. Mondja is György Teréz – aki férjével, György Zsolt magánvállalkozóval, a Cosys cég alapítójával 1998-ban döntött a táborlétesítés mellett –, hogy nehéz szívvel utasítja vissza az új jelentkezőket, „akik gyakran nagyon szép, a szívünkhöz közel álló programokkal jelentkeznek”, de szeretik a visszajárókat, akik tudják, mi az előnye és mi a hátránya a tábornak, akik patakparti szabad létre vágynak még akkor is, ha nincsenek teljesen kiszolgálva. Nem azok választják a Sepsiszentgyörgytől nyolc kilométerre fekvő Benedek-mezei tábort, akik arra számítanak, hogy helyettük kitalálják és megszervezik a programokat, hanem azok, akik kreatívak, és tesznek azért, hogy jól érezzék magukat, tartalmasan töltsenek el néhány napot az adott közösségben. A kulcsszó a közösség, az együtt cselekvés: akkor is, ha a táborlakó kerekesszékben éli életét, ha értelmi fogyatékos, diszlexiás, de akkor is, amikor alkot, hagyományos mesterségeket tanul a kézműves-foglalkozásokon, a magyar irodalomban búvárkodik, a lovakkal ismerkedik, színjátszómesterséget tanul, hitét erősíti, hivatásos, örökbe fogadó, krónikus beteg gyermeket nevelő szülőként gondjait osztja meg. De idejönnek szívesen a segítő szervezetek is közgyűlésre, támogatásaikról szóló értékelésekre, a vállalkozók, ha szociális anyagi juttatásokról döntenek, és azok a baráti társaságok, amelyek szeretik ezt a helyet, elfogadják a tulajdonosok láthatatlanul diktált szabályait, és alkalmazkodnak a hely szelleméhez. A 2012-ben átadott Vega Csillagvizsgáló és a szomszédos lovarda is egyre inkább beépült a tábor életébe. A Guzsalyas Alapítvány kézművestáborát szinte már említeni sem kell, ők évek óta otthon érzik magukat, nemcsak a különböző kézműves mesterségek legszebb helyi darabjai készülnek ott el néhány nap alatt, hanem a tanoncok betörése is megtörténik, senki nem megy haza Guzsalyaséktól kézművesvírus nélkül.
Mondjuk ezt a nyáridény kellős közepén, amikor látjuk, hogy az önkormányzat és a György házaspár között 1998-ban kötött szerződés jól működik, a telekbér ellenében a város is megkapja a hivatalos táborozóheteit, testvérvárosi üdültetési lehetőségét, de a helyi és a távolabbi közösségek is jól járnak: otthon érezhetik magukat a Benedek-mezőn.
