Hát igen, eleinte én is meglepődtem. De feltettem a szemüvegem, és így már egész jól látszott: a két kis rovar szívókája nem tapad bőrömhöz, tehát épp nem táplálkoznak. Ellenben egymással szemben állnak, fejük egész apró mozdulatokkal le-fel jár, fésűs csápjaik sűrűn rezegnek. És e sok mozgás mégsem idegességet sugallt, inkább valami olyasmi érzett ki viselkedésükből, hogy köszönik szépen, jól megvannak, boldogságukhoz már csak az hiányzott, hogy végre összetalálkozzanak. Határozottan az a hangulat idéződött meg bennem, mint amikor az ember hosszú sóvárgás után végre hozzájut a régen vágyott szabadsághoz, és pillanatig úgy érzi, ezután minden rendben. De hát az ilyen pillanatok rövid ideig tartanak, legalábbis az embernél. A két kis szúnyog ellenben hosszan élvezte az együttlétet, nem zavarta őket az sem, hogy az ámulat okozta csuklásba egész felsőtestem beleremegett.
Már jó ideje diskuráltak a kis ártatlanok, amikor eszembe jutott: ezt nekem senki el nem hiszi, hacsak bizonyítékot fel nem mutatok. Jobb kezemmel óvatosan benyúltam a zsebembe, elővettem a telefonomat. Kis pepecselés és néhány próbálkozás után már be is kapcsolt a kamera, de a felvétel alig néhány másodpercesre sikeredett. Nagy igyekezetemben ugyanis, hogy minél jobb közelképet készítsek a külvilágra fittyet hányó, láthatólag magukat semmitől sem zavartató szúnyogokról, olyannyira rányomtam a telefont a karomra, hogy kettejükből egy kicsinyke sötét folt maradt. Részint a bőrömön, részint a simogatós kütyürü hátoldalán.
Végtelenül sajnáltam végzetes tettemet, nem mentesített a lelkifurdalástól az sem, hogy szúnyogék a tudományos kíváncsiság áldozataivá váltak. De a jelenségre magyarázatot kell kapnom. Rohantam hát a felvétellel biológus barátomhoz. Előbb csak elmeséltem a vért nem szívó vérszívók furcsa viselkedését, mire biológus barátom tömören annyit válaszolt: hülye vagy, így a szúnyogok nem viselkednek. Erre levetítettem a néhány másodperces felvételt. Ránézett, aztán felröhögött. Na, nem fogsz átverni, hogy csináltad, fotoshoppal? Hiába bizonygattam, hogy az hamisítatlan, valódi kisfilm, ahogy mondani szokás: az élet produkálta, biológus barátom nem hitte el.
A történet nem hagyott nyugodni. Ha a szakember nem tud magyarázattal szolgálni, máshoz kell fordulnom segítségért. Általában a politikusok szoktak mindig mindenre helyénvalóan és útmutatóan válaszolni, belőlük azonban szűkebb baráti köröm hiányt szenved. Ellenben akad a társaságban egy nagy bajuszú és még nagyobb bölcsességű barát, komaságban vagyunk, és szegről-végről rokon is lenne, amúgy szerény ember, ha nem kérdezik, nem is nagyon szólal meg. Neki mondtam el a rovarvilágban tapasztalt nem mindennapi élményemet, és mutattam meg a felvételt is. Hümmögött egy sort, aztán azt mondta. Hát, kicsi barátom, ottan az a két szúnyogasszony – mert ugye tudod, hogy csak a nőstények vérszipóak –, szóval az a két nőcske arról beszélt, amiről a mi fejérnépeink is szoktak. Hogy milyen jó volt a sok eső tavasszal, mert kedvezett a nedves időjárás a szaporodásuknak. Hogy most már elégedetten gyönyörködhetnek a sok szép szúnyoglegényben és szúnyogleányban, hál’ istennek felcseperedtek egészségben. Hogy az élet errefelé igencsak könnyű, kaja van bőven, csak ki kell repülni alkonyattájt arra a nagy köves placcra. Hogy a jó életkörülményekhez nemcsak a mindennapi betevő adott, hanem a megfelelő környezet is, ott az a gyönyörű nagy állóvíz senki által nem háborgatva, a közepén elhagyott szigetecske ideális lakóhely. Hogy a faj jövője biztosítva, hisz szúnyogemlékezet óta nem zaklatta őket senki e vidéken, hagyományukban ugyan él a halálos légszippantás mítosza, de már oly régen történt, hogy nem is érdemes ivadékaiknak tovább mesélni a történetet.
Ámulva hallgattam nagy bajuszú és még nagyobb bölcsességű barátom szavait, cseppet sem kételkedve hitelességükben, hisz számtalanszor bebizonyosodott: végül mindig neki van igaza. Félénken csak annyit jegyeztem meg: ez világra szóló felfedezés.
Álmodozol, barátocskám, nevette el magát. A szúnyogok nem is beszélgetnek, vagy ha igen, hát mi tudom én, miről trécselhetnek. Csak annyi a biztos, hogy téged egyszerre két szúnyog csípett. Ritka jelenség, de barátkozz a gondolattal: sokszor lesz még ilyen.