Két szúnyog beszélget

2016. július 19., kedd, Jegyzet
Váry O. Péter

Ahogyan az a két szúnyog a bal karom felső részén, egészen közel a gyerekkori oltás visszamaradt helyéhez hatalmas nyugalommal időzött, az nem mindennapos történet. Dehogy hessegettem el őket, általában állatbarát vagyok, kedvenc nótám is az, hogy Ha beleesik egy cseszle a boromba. Karomat nem mozdítottam, gondoltam, úgyis elröppennek, miután jóllaktak. De a két szúnyognak esze ágában sem volt odébbállni. Nagy-nagy nyugalommal ácsorogtak a kör alakú heg mellett, és – pletykáltak.


Hát igen, eleinte én is meglepődtem. De feltettem a szemüvegem, és így már egész jól látszott: a két kis rovar szívókája nem tapad bőrömhöz, tehát épp nem táplálkoznak. Ellenben egymással szemben állnak, fejük egész apró mozdulatokkal le-fel jár, fésűs csápjaik sűrűn rezegnek. És e sok mozgás mégsem idegességet sugallt, inkább valami olyasmi érzett ki viselkedésükből, hogy köszönik szépen, jól megvannak, boldogságukhoz már csak az hiányzott, hogy végre összetalálkozzanak. Határozottan az a hangulat idéződött meg bennem, mint amikor az ember hosszú sóvárgás után végre hozzájut a régen vágyott szabadsághoz, és pillanatig úgy érzi, ezután minden rendben. De hát az ilyen pillanatok rövid ideig tartanak, legalábbis az embernél. A két kis szúnyog ellenben hosszan élvezte az együttlétet, nem zavarta őket az sem, hogy az ámulat okozta csuklásba egész felsőtestem beleremegett.
Már jó ideje diskuráltak a kis ártatlanok, amikor eszembe jutott: ezt nekem senki el nem hiszi, hacsak bizonyítékot fel nem mutatok. Jobb kezemmel óvatosan benyúltam a zsebembe, elővettem a telefonomat. Kis pepecselés és néhány próbálkozás után már be is kapcsolt a kamera, de a felvétel alig néhány másodpercesre sikeredett. Nagy igyekezetemben ugyanis, hogy minél jobb közelképet készítsek a külvilágra fittyet hányó, láthatólag magukat semmitől sem zavartató szúnyogokról, olyannyira rányomtam a telefont a karomra, hogy kettejükből egy kicsinyke sötét folt maradt. Részint a bőrömön, részint a simogatós kütyürü hátoldalán.
Végtelenül sajnáltam végzetes tettemet, nem mentesített a lelkifurdalástól az sem, hogy szúnyogék a tudományos kíváncsiság áldozataivá váltak. De a jelenségre magyarázatot kell kapnom. Rohantam hát a felvétellel biológus barátomhoz. Előbb csak elmeséltem a vért nem szívó vérszívók furcsa viselkedését, mire biológus barátom tömören annyit válaszolt: hülye vagy, így a szúnyogok nem viselkednek. Erre levetítettem a néhány másodperces felvételt. Ránézett, aztán felröhögött. Na, nem fogsz átverni, hogy csináltad, fotoshoppal? Hiába bizonygattam, hogy az hamisítatlan, valódi kisfilm, ahogy mondani szokás: az élet produkálta, biológus barátom nem hitte el.
A történet nem hagyott nyugodni. Ha a szakember nem tud magyarázattal szolgálni, máshoz kell fordulnom segítségért. Általában a politikusok szoktak mindig mindenre helyénvalóan és útmutatóan válaszolni, belőlük azonban szűkebb baráti köröm hiányt szenved. Ellenben akad a társaságban egy nagy bajuszú és még nagyobb bölcsességű barát, komaságban vagyunk, és szegről-végről rokon is lenne, amúgy szerény ember, ha nem kérdezik, nem is nagyon szólal meg. Neki mondtam el a rovarvilágban tapasztalt nem mindennapi élményemet, és mutattam meg a felvételt is. Hümmögött egy sort, aztán azt mondta. Hát, kicsi barátom, ottan az a két szúnyogasszony – mert ugye tudod, hogy csak a nőstények vérszipóak –, szóval az a két nőcske arról beszélt, amiről a mi fejérnépeink is szoktak. Hogy milyen jó volt a sok eső tavasszal, mert kedvezett a nedves időjárás a szaporodásuknak. Hogy most már elégedetten gyönyörködhetnek a sok szép szúnyoglegényben és szúnyogleányban, hál’ istennek felcseperedtek egészségben. Hogy az élet errefelé igencsak könnyű, kaja van bőven, csak ki kell repülni alkonyattájt arra a nagy köves placcra. Hogy a jó életkörülményekhez nemcsak a mindennapi betevő adott, hanem a megfelelő környezet is, ott az a gyönyörű nagy állóvíz senki által nem háborgatva, a közepén elhagyott szigetecske ideális lakóhely. Hogy a faj jövője biztosítva, hisz szúnyogemlékezet óta nem zaklatta őket senki e vidéken, hagyományukban ugyan él a halálos légszippantás mítosza, de már oly régen történt, hogy nem is érdemes ivadékaiknak tovább mesélni a történetet.
Ámulva hallgattam nagy bajuszú és még nagyobb bölcsességű barátom szavait, cseppet sem kételkedve hitelességükben, hisz számtalanszor bebizonyosodott: végül mindig neki van igaza. Félénken csak annyit jegyeztem meg: ez világra szóló felfedezés.
Álmodozol, barátocskám, nevette el magát. A szúnyogok nem is beszélgetnek, vagy ha igen, hát mi tudom én, miről trécselhetnek. Csak annyi a biztos, hogy téged egyszerre két szúnyog csípett. Ritka jelenség, de barátkozz a gondolattal: sokszor lesz még ilyen.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 513
szavazógép
2016-07-19: Szabadidő - Fekete Réka:

Otthon a Benedek-mezőn

Tavasztól késő őszig ritkán érkezni úgy a Benedek-mezei táborba, hogy ne fogadná a látogatót gyermekzsivaj vagy felnőttek népes serege – utóbbiak sem a buli kedvéért, hanem bizonyos közös értékek, ügyek, helyzetek képviselőiként töltik be a teret, amelyet nem vaskos kerítések határolnak, hanem a tábor megálmodói és létrehozói hagyományokhoz kötődő közösségi szellemisége tart egyben tizennyolc esztendeje.
2016-07-19: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Elhalálozás
Fájó szívvel, de a jó Isten akaratában megnyugodva tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, nagymama, dédnagymama, testvér, testvér,
FERENCZ ÁGNES
életének 90., özvegységének 8. évében hosszú betegség után elhunyt.
Temetése 2016. július 19-én, kedden 14 órakor lesz a sepsiszentgyörgyi közös temető ravatalozóházától. Részvétfogadás a temetés előtt egy órával.
Pihenése legyen csendes.
A gyászoló család
4293461