Erre csak bólogatni lehet: helyes, szükség volt rá, rég várjuk, hogy valami történjen a korrupció felszámolására vagy legalább csökkentésére – mert most már valóban világos, hogy a magasabb és alacsonyabb rangú köztisztviselők gyanúba és perbe fogása, letartóztatása és elítélése nem elrettentő erejű, a leleplezések száma egyre növekszik, és mivel az igazságszolgáltatás sem vívta ki magának a megbízhatóságot, hiteltelenség lengi körül a nagy tisztogatási igyekezetet is. Ki hiszi el manapság Romániában, hogy mind bűnös, akire a bírók rámondják, és mind ártatlan, akit felmentenek?
Ezt a zsákutcát felismerve most a megelőzésre kívánnak jobban odafigyelni a szakértői kabinetben, bizonyos eljárások egyszerűsítésével, illetve neveléssel. Nagyon szép, csakhogy túlontúl nagy falatnak tűnik, hiszen hasonlókat jóformán minden előző kormány meghirdetett, eredmény nélkül, és a jelenleginek legfeljebb öt hónapja van még hátra. Elég ez ahhoz, hogy mélyreható változásokat érjenek el? Vagy legalább ahhoz, hogy néhány területen visszafordíthatatlanná tegyék az általuk elindított folyamatokat, hogy ha visszajönnek a politikai kormányok, ne tudják a már mozgásba lendült gépezetet leállítani?
A mindent behálózó és megbénító korrupció leküzdésére nem elég a szándék: a bajok zöme a kusza törvényekből ered, és ki az, aki az elmúlt 26 évben szándékosan zavarosra fogalmazott, többértelmű, kibúvókat, kiskapukat kínáló, egyéni érdek szerint helyzetre szabható és alkalmazható, politikai széljárás szerint számon kérhető, vagy egyszerűen csak elfuserált, hanyagul kivitelezett jogszabályok tízezreit mind kijavítja? Hónapokba telt az is, hogy a hétköznapi ügyintézés fölösleges cifraságaiból lefaragjanak valamit a polgárok dolgának megkönnyítésére... A kormányfő a hálapénznek is hadat üzent: hát ennek a jól átgondolt, egységes bérezési rács az orvossága, mert amíg egy minisztériumi sofőr többet visz haza – hivatalosan –, mint egy orvos, addig ezt a jelenséget nem lehet felszámolni. A bérrácstörvény azonban már az év elején elakadt, helyette csak újabb egyenlőtlenségeket szülő különjogokról gondoskodott a parlament.
A korrupció öl, ettől visszhangzott az ország a bukaresti Colectiv-tragédia után mindaddig, amíg a Ponta-kormány meg nem bukott. Most politikailag független kormányunk van, a megvásárolható erények és bűnök piacán azonban továbbra is élénk a forgalom, most is halnak meg emberek hatósági mulasztások miatt, közpénzek párolognak el, beruházások állnak le... Ez jelzi, hogy milyen mélyre nyúlnak a gyökerek. Nem kérdés, hogy irtani kell. De az igen, hogy a nekibuzdulás meddig tart...