Harmadik alapkiállítását nyitotta meg a másfél évtizedes zabolai Csángó Néprajzi Múzeum. A Csángó zesztré – hozomány című kiállítás a moldvai tárgyi kultúra egyik legünnepélyesebb szeletét, a menyasszonyi hozományt és az ahhoz kötődő szokásokat mutatja be.
A kiállítás anyagát gorzafalvi csergekészítés, pusztinai szövés-fonás, illetve a menyasszonyi hozomány bemutatása képezi. A megnyitón a viseletbe öltözött pusztinai asszonyok, somoskai zenészek, de Nyisztor Tinka néprajzkutató személyes beszámolója is jelezte, hogy bár a moldvai hétköznapok sokat változtak az utóbbi évtizedekben, a bemutatott anyaghoz kötődő szokások, tárgyi emlékek még élő valóságként fellelhetőek a csángó magyar falvakban.
A pusztinai Timaru Carinát ugyan a kiállításmegnyitó kedvéért öltöztették díszes menyasszonyi ruhába, de a néprajzot tanuló lány éneke azt is egyértelművé tette, hogy szervesen kötődik ahhoz a világhoz, amelybe beleszületett. Mint ahogy a pusztinai és a somoskai asszonyok, zenészek éneke, tánca is igazi csángó hangulatot teremtett Zabolán, s a táncba bekapcsolódó helyi fiatalok jelezték, hogy – amint Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár is megjegyezte – mind földrajzilag, mind néprajzilag közel áll a székely és a csángó magyar közösség egymáshoz.
Fontos, hogy egyre többször és több helyen jelenjen meg változatos népi kultúránk egy-egy szelete – mondta megnyitóbeszédében az államtitkár, aki szerint mindig a jelen nemzedéknek kell méltó módon gondoskodnia a múlt hagyatékáról. Nyisztor Tinka pusztinai néprajzkutató élő múzeumnak nevezte a zabolai létesítményt, majd – családja példáját is felhozva – a sok helyen ma is élő hagyomány fontosabb elemeit ismertette. Azt a világot, amikor a család anyagi helyzetétől függően, de minden moldvai házban ragaszkodtak ahhoz, hogy a zesztre, vagyis a lányok hozománya minél vonzóbb legyen (a gerendáig érjen a tisztaszobában rúdra terített ruhadarabokból, egyéb szőttesekből álló hozomány). A kutató beszélt az utóbbi évtizedekben bekövetkezett változásokról, és megjegyezte, hogy a hagyományos lakótérbe betolakodó modern bútorok nem tudták kiszorítani a gazdagon díszített textíliákat, szőnyegeket, szegre való kendőket, ágytakarókat, amelyek ma is megtalálhatóak majd minden moldvai lakásban.
Pozsony Ferenc egyetemi tanár, akadémikus, a múzeum alapítója, akinek zabolai családi telkén áll az egyetlen erdélyi csángó múzeum, felelevenítette, hogy nem csupán szakmai, hanem családi szálak is fűzik a moldvai magyarokhoz, hiszen egyik őse oda menekülve gazdagította a közösséget. A nagyszámú résztvevő végül nemcsak a vérpezsdítő moldvai csángó zenébe-táncba, hanem az ünnepkor elmaradhatatlan geluskába (szőlő- vagy káposztalevélbe tekert töltike) is belekóstolhatott.
