Ádám édesapja focizott, így először ő is azzal próbálkozott, ám elég hamar belátta, hiába igyekszik, hiába odaadó, mégsem neki találták ki a labdarúgást. Szerencséje, hogy ötödik osztályosan, az Iskola másként-program ideje alatt Vajda Auguszta tanárnő felfigyelt rá, s arra biztatta, kezdjen komolyabban foglalkozni a kézilabdával. A tanárnő tanácsát megfogadva, édesapja megkérte a már Székelyudvarhelyen pallérozódó unokatestvérét, Komporály Attilát, nézzen utána, milyen lehetőségek adottak a székely anyavárosban, megvan-e a lehetősége, hogy befogadják a Baróton élő, alig tízesztendős gyermeket. Az első edzésen az egykor Pick Szegedben játszó Csavar Zoltánra jó benyomást tett, maradhatott, ám örökre megváltozott az élete: a tanulást Baróton a Gaál Mózes Általános Iskolában folytatta, ám a sportolás kedvéért négy esztendőn keresztül minden délután fél ötkor átautóztak Székelyudvarhelyre! Kilencedikben a Segesvári Olimpiai Központhoz került, ám nem tetszett, amit ott tapasztalt, s két hét után Székelyudvarhelyen a Marin Preda Líceum egyik be nem telt létszámú osztályába igazolt át. Akkor még nem örvendett, hogy románul kell folytatnia tanulmányait, de ma, a Bukarestbe való költözés előtt úgy látja, előnye származott belőle.
Székelyudvarhelyen a heti öt edzéstől szépen haladt, jól fejlődött, s hamarosan nemcsak új mestere, a Mester Zsolt vezette korosztályos csapattal, hanem az idősebbekkel, az SZKC másodedzője, Sipos Lóránt által irányított együttesben is helyet kapott. A válogatott vezetői tavaly márciusban a Sepsiszentgyörgyön tartott regionális tornán, illetve a júniusban Tordán szervezett országos döntőn figyeltek fel rá, amikor mindkét alkalommal posztja legjobbjának választották. A válogatottbeli meghívó nem késett, s azóta már többször a Răduţă Titel és a Răzvan Caba által edzett kerettel készült.
A Bukarestbe költözést már alig várja: csapattársainak zömével egy osztályba fog járni, az iskolai tanrendet pedig úgy állították össze, hogy a lehető leg­ideálisabb körülmények közt készülhessenek. „A legtöbb jövendőbeli osztálytársamat már ismerem, elbeszéléseik alapján pedig már tudom is, mi vár rám az elkövetkezendőkben. Azt mondták, a bentlakás jó, a hangulat kitűnő, igazi csapatként viselkednek az edzéseken kívül is. Újdonság számomra az is, hogy az edzések reggeliben lesznek, az órák pedig délután. Úgy vélem, sok jó dolog fog velem ott történni. A bukaresti edzők hozzáállásának is örvendek, mert ott nem annyira az egyéni képzésre fektetik a hangsúlyt – mint Magyarországon –, hanem nagyobb szerepet kap a csapat, ami szerintem jó, s nekem is kedvez” – mondotta Ádám.
Ádámék nyara jóformán teljes egészében a készülésről, az edzésről szól: az összetartás első részét a napokban Predeálon tartják, amelyet tíz nap aradi kiruccanás követ – ez inkább taktikai képzés lesz –, majd Magyarországon töltenek öt napot, ahol háromszor is megmérkőznek a házigazdákkal. Úgy véli, a két csapat közt szoros eredmények fognak születni: csapatuk nagyon gyümölcsöző időszakon van túl, láthatóan nagyot gyarapodott tudásuk, így manapság az európai élvonalhoz vagy legalábbis ahhoz nagyon közel sorolhatják magukat.
Hogy a baróti Lázár Ádámból lesz-e olyan klasszis, mint a hozzá magasságában és játékstílusában is hasonló példaképe, Luc Abado, nem tudni még, de a lehetőség megvan benne, ő pedig azt ígéri, azért fog dolgozni, hogy célt érjen.