Fejér Miklós magyar szakos tanár egész élete az irodalom, az anyanyelv és a kultúra köré szerveződött. Miközben szülőfalujában, Zabolán munkásságának emléket állítottunk, joggal tehettük fel Vörösmarty Mihály kivételesen megragadó költeményének, a Gondolatok a könyvtárban tömör kérdését, hogy Ment-e a könyvek által a világ elébb?
Most, a XXI. század elején tehát újra feltehetjük önmagunknak is a kérdést, hogy a könyvek milyen szerepet játszanak az emberek életében, hogyan határozhatják meg az egyéni életpályákat... Fejér Miklós élete és sorsa szorosan összefonódott a könyvvel, Guttenberg csodálatos alkotásával, az emberi kultúra és emlékezet klasszikus hordozójával. Amikor itt a községi könyvtárat róla nevezzük el, jó talán felidézni életének legfontosabb állomásait.
Fejér Miklós 1913. november 30-án született Zabolán római katolikus felekezetű székely gazda családban. Az első hat elemit itt végezte, miközben elhatározta, hogy nem folytatja szüleinek földműves életformáját, tovább fog tanulni.
Középiskolai tanulmányait előbb Kézdivásárhelyt, a kantai Római Katolikus Gimnáziumban, majd Csíkszeredában, a katolikus főgimnáziumban folytatta, s végül Brassó városában fejezte be. Már diákkorában fokozottan érdeklődött a magyar irodalom és nyelv titkai iránt. Már akkor verseket írt, szavalóversenyeken vett részt, önképzőkört vezetett.
1933-ban érettségizett, majd közvetlenül utána beiratkozott Kolozsvárt az I. Ferdinánd román királyról elnevezett tudományegyetem magyar—francia szakára. Az 1930-as években pezsgő kulturális élet fogadta a kincses városban. A társadalmi nyilvánosság elé lépett akkor egy olyan új erdélyi magyar értelmiségi réteg, mely már a román királyság keretében cseperedett, nevelődött és szocializálódott. A római katolikus Báthori-Apor Nevelőintézet, a Szent Józsefről elnevezett kollégium hallgatója. Annak akkori vezetője Venczel József, a XX. századi erdélyi magyar szellemi elit egyik kiválósága volt. Fejér Miklós világszemléletét, értékrendjét Venczel József mellett Bíró Vencel, a kor egyik híres katolikus értelmiségije határozta meg. A fiatal diákot kiváló eredményei révén csakhamar megbízták az intézet könyvtárának vezetésével.
1938-ban sikeresen államvizsgázott az állami egyetemen, majd közvetlenül utána besorozták a román hadseregbe. Leszerelése után Márton Áron, Erdély római katolikus püspöke kinevezte előbb a brassói gimnáziumba tanárnak, majd 1940 őszétől a székelyudvarhelyi római katolikus iskolában tanított. Ott is alapított családot 1941-ben, amikor elvette feleségül Zsögön Paulát, az akkor közismert Zsögön Zoltán költő-tanár nagyon művelt leányát, aki 46 éven át volt hűséges szellemi társa. Gyergyószentmiklós érintésével csakhamar Kolozsvárra kerültek, ahol az 1941/42-es tanévtől a magyar állami román nyelvű gimnázium magyar szakos tanára volt. Azokban a zaklatott években híres román és magyar tanárokkal oktatott együtt.
1944-ben őt is mozgósították, előbb rövid tiszti tanfolyamon vett részt, majd csakhamar kivezényelték a keleti frontra, ahol hadnagyi rangot nyert. A második világháború végén szovjet-orosz hadifogságba került, s csak 1948 októberében szabadult az Örményország területén lévő lágerből.
1949-től újra Kolozsvárt, a magyar tanítóképzőben oktatott. Mivel közvetlenül a világháború után nem voltak hazai magyar tankönyvek, Antal Árpáddal, Gazda Ferenccel, Jócsák Lajossal, Lengyel Katalinnal, Nagy Jenővel és Székely Erzsébettel együtt cselekvő részt vállalt a magyar nyelv és irodalom új tanmenetének kidolgozásában, kiváló tankönyvek megírásában, hasznos szöveggyűjtemények összeállításában. Nagy Jenővel együtt már 1954-ben kidolgozta a magyar nyelv és irodalom oktatásának rendszeres módszertanát. Az általuk akkor kimunkált programok, tanmenetek, kiválogatott szövegek egészen az 1989-es romániai változásokig kisebb-nagyobb változtatásokkal fennmaradtak. Végül is közvetlenül az 1956-os magyar forradalom leverése után, 1957-ben fejezték be az első erdélyi magyar irodalomelméleti tan- és kézikönyvet, s szintén abban az évben jelentették meg a Magyar irodalomtörténet című könyvüket is. Fejér Miklóst közben 1953-tól a hajdani unitárius kollégium jogutódjába, a Brassai Sámuelről elnevezett gimnáziumba helyezték át, majd közvetlenül utána újra a tanítóképzőben oktatott.
Az 1950-es évek politikai forgatagában, ideológiailag terhelt légkörében nagyon nehéz vállalkozás volt csupán szakmai kérdésekkel foglalkozni. Azok az évek életének legösszetettebb korszakát alkották, mivel a hazai nacionalista totalitárius hatalom rögtön kihasználta az 1956-os forradalom leverését követő általános kelet-európai közhangulatot, s immár gátlástalanul, tudatosan és nyíltan az erdélyi magyar polgári szellemi elit felszámolására, saját intézményrendszerének (pl. Bolyai Tudományegyetem) szétzúzására törekedett.
1959 áprilisában mondvacsinált okok miatt Fejér Miklóst is letartóztatták, s külön katonai repülőgépen szállították Bukarestbe, a szekuritáté leghírhedtebb börtönébe. Voltaképp az ürügy erre egy hatodikos magyar tankönyv szójegyzéke volt, melynek kapcsán hónapokon át kínozták, vallatták, ellenforradalmi tervei felől érdeklődtek. Akkor már börtönben ült a romániai magyar polgári szellemi elit színe-java, akkor használatos kifejezéssel, minden becsületes embere. Voltaképp Fejér Miklóst is arról faggatták, hogy milyen kapcsolatban állt Venczel Józseffel, akit korábban a Márton Áron-perben ítéltek el. Az utóbbi években megjelentetett szekusiratokból egyre inkább az a kép bontakozik ki, hogy Fejér Miklóst is Márton Áron és Venczel József kapcsán tartóztatták le.
Mivel a nemzetközi politikai helyzet közben fokozatosan megváltozott, a román hatalom is rendre kiengedte a letartóztatott, elítélt politikai foglyokat. Kiszabadulása után Fejér Miklós a Romániai Képzőművész Szövetség kolozsvári fiókjánál kapott munkát, ahol híres alkotók kiállításait szervezhette. Végül 1965-től már a Kolozsvár melletti Szucságon kapott tanári állást, ahol nyugdíjazásáig oktatott. Utána számtalan székelyföldi diákot ő készített fel a nehéz egyetemi felvételire.
Nyugdíjas éveiben újra visszanyerte alkotókedvét és szabadságát, s cselekvően bekapcsolódott a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközösségébe, melynek számtalan szócikkét éppen ő írta meg. 1972-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben megjelent írása Zabola élő és történeti helyneveiről, melyet még az 1940-es évek elején Szabó T. Attila nyelvész-akadémikus irányításával doktori disszertációként írt meg, s végül is egészében csak az elmúlt években jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében.
Fejér Miklós életének jó része a XX. században telt el. Kisgyermekkorát megkeserítette az első világégés, majd az azt követő impériumváltás, a második világháború, az 1945-től kibontakozott osztályharc, egy őrült negyedszázados diktatúrája, majd annak összeomlása. Sorsa szorosan összefonódott a felsorolt nagy történelmi eseményekkel, melyekkel konokul, szilárd és egyenes gerinccel szembenézett. Sepsiszentgyörgyön 2002. május 5-én hunyt el, majd végakarata szerint szülőfalujában, Zabolán, ősei mellé temették el.
Élete és munkássága ma jelkép és szimbólum. Minden erejével a legnemesbekért, nemzeti közösségünkért, nyelvünkért és kultúránkért élt és munkálkodott.
Pozsony Ferenc
