Csóti György röviden vázolta a jelenlegi helyzetet, „ahogy az Budapestről látszik”. Felvidéken a szlovák kisebbségpolitika brutálisan diszkriminatív, a meglévő enyhe engedményeket sem tartják be, Kárpátalján összetett a magyarság helyzete, elsősorban a tízmilliós orosz kisebbséggel van elfoglalva az ukrán politika, jövőjük nagymértékben attól függ, hogyan alakul Ukrajna helyzete. A román kisebbségpolitika álszent, hazug, képmutató, Vajdaságban van ok a legtöbb bizakodásra, a kulturális autonómia csírái kihajtottak, a szerb politika ugyan igyekszik néha visszanyesni, de áttörést hozhat az EU-tagságra törekvés. Néhány szót ejtett a jelen nem lévőkről is: Horvátországban és Szlovéniában olyan kevés magyar él már, hogy nyugodtan lehetnek nagyvonalúak velük szemben, Ausztriában azonban a kettős mérce érvényesül, míg oroszlánként harcoltak a dél-tiroli németekért, nem hajlandóak kollektív jogokat biztosítani a burgenlandi magyaroknak.
Áttörés Vajdaságban
A magyar ügyet nekünk kell megoldanunk, Európa nem is nagyon látja és fontosnak sem tartja ezt – vélekedett Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke. Ehhez mindenkinek el kell látnia a rábízott feladatot, és fontos szerepe van a magyar kormánynak, fontos Magyarország gazdasági, politikai súlya, érdekérvényesítő ereje és a magyarság képviseletét felvállaló szervezetek otthoni politikai súlya is. Az áprilisi választások után a VMSZ-nek sikerült olyan eredményt elérnie, hogy megtapasztalja érdekérvényesítési szerepét. Hétfőn Szerbia megnyitotta az uniós csatlakozás 23. fejezetét, amely az igazságüggyel és az alapvető jogokkal foglalkozik, és amelynek része a kisebbségi cselekvési terv is. Ennek kidolgozásában a VMSZ is részt vett, sikerült áttörést elérniük többek között a nemzeti kisebbségek tagjainak arányos alkalmazásával kapcsolatosan a közszférában és a közvállalatokban. Ez ma már a szerb jogrend része, a következő három évben fel kell mérniük a pontos helyzetet, ezután pedig el kell érniük, hogy a lakossági aránnyal összhangban legyenek képviselőik a közszférában. Tudatában vannak, hogy ehhez kellő számú, jól felkészült magyar szakemberre lesz szükségük, ezt stratégiák kidolgozásával, az oktatási rendszer átalakításával kívánják elérni. „Nem felhőtlen a helyzet, de nem is reménytelen, a magyarok elfogadottsága a szerb társadalomban jó, és Magyarországra sem tekintenek ellenségként, ehhez igyekezünk mi minél többet hozzáadni” – zárta előadását Pásztor István.
Ukrajna nem jogállam
Ukrajnában nem lehet kisebbségi jogérvényesítésről beszélni, mert Ukrajna nem jogállam – kezdte helyzetismertetőjét Darcsi Karolina, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) titkára. Jogszabályi szinten jól mutatnak ugyan a dolgok, de hiába a törvények, ha nem hajtják végre őket, ha nincsenek források alkalmazásukra, ha felülírhatják alacsonyabb szinten hozott jogszabályok. Példaként említette a választási törvényt, amely sok átalakításon esett át, a magyar járásokat szétszabdalták, esélytelenné vált magyar képviselő parlamentbe juttatása. 2015-ben Porosenko mindent megígért, meg is változtatták a jogszabályt, ám az új törvényt nem voltak hajlandóak alkalmazni, és csak a KMKSZ bírósághoz fordulása után biztosítottak kompenzációként egy magyar képviselőnek bejutó helyet. Hasonló a helyzet a decentralizációval, az önkormányzati reformmal, évek óta napirenden van, 2014-ben a parlament elfogadta az önkormányzatok önkéntes egyesüléséről szóló törvényt, de a végrehajtási rendelet már nem arról szól, amit ígértek. Az ukrán nyelvtörvény ugyan egyik legmegengedőbb, de nem hajtják végre, nincsenek források, nincs kidolgozott alkalmazási mechanizmus, a polgármesterektől függ, hogy betartják vagy sem, a legtöbben lusták, félnek, nem alkalmazzák. Többnyire kettős mérce érvényesül: az oroszokkal szemben megengedőbbek, de a magyarok kevesen vannak, ez komoly hátrányt jelent az oktatásban is. Az alkotmány ugyan szavatolja az anyanyelvi oktatást, de 2005–2012 között oroszul igen, magyarul azonban nem lehetett érettségizni, nagyon sokan kiestek a felvételi rendszerből, és rendkívül rossz az ukrán nyelv oktatásának módszertana is, anyanyelvként tanítják, így a magyar gyermekek hamarabb megtanulnak angolul, mint ukránul.
 Darcsi Karolina pozitívumokról is beszámolt, a helyhatósági választásokon sikerült jó eredményt elérniük, így megyei szinten megkerülhetetlen tényezővé váltak, de beszélt arról is, hogy a magyar állam támogatásainak köszönhetően felértékelődött a magyar nyelv, sok ukrán kezdte tanulni, útlevél, illetve gazdasági támogatások reményében. Mint fogalmazott, a helyzet náluk sem reménytelen.
Letargia Felvidéken
 Lehangoló képet festett a felvidéki magyarság helyzetéről Menyhárt József, akit alig hat hete választottak a Magyar Közösség Pártjának (MKP) elnökévé. Az elszlovákosodás, az elöregedés, az elvándorlás a felvidéki magyarság pesszimizmusát erősíti, 1991 és 2011 között arányuk 10,8 százalékról 8,5 százalékra csökkent, a magyar régiók gazdasági szempontból is leszakadtak, és ez az anyagi elgyengülés lelki elgyengüléshez vezetett. Ha a nemzetet összetartó közös múlt emléke elhalványul, nincs igény közös jövőre, közös tervre sem – mondotta. A szlovákiai magyarság politikai ereje megoszlott, az MKP már harmadik alkalommal nem jutott be a törvényhozásba, és egységük, politikai erejük hiánya megmutatkozott a jogok érvényesítésében is. Bírálta a parlamentbe jutott és kormányra lépett Most–Híd vegyes pártot, értékelése szerint túl olcsón adták magukat, a kormányprogramba kevés kisebbségi szempontból fontos kitétel került. Az önkormányzatokban még erős az MKP, ezért ott próbálják elérni jogaik, többek között a nyelvi jogok érvényesítését. „Az önálló Szlovákia létezésének két évtizede alatt a kisebbségi jogok vonatkozásában valódi Patyomkin-falut építettek fel. Minden fontosabb nemzetközi szerződést, előírást elfogadtak, létezik a magyar–szlovák alapszerződés, vannak alkotmányos előírások, csak éppen nem tartják be. Mindezt az állam szabotálja el” – mondotta. Menyhárt László kifejtette, azon lesznek a civilekkel közösen, hogy tudatosítsák a felvidéki magyarokban jogaikat, változtassanak ezen a kritikus és lehangoló képen.
Politikai rendőrséggel a jogkövetelések ellen
A romániai magyarság helyzetét Dabis Attila, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) külügyi megbízottja vázolta. Ismertette a székely szabadság napjának elmúlt éves történéseit, az akadályoztatásokat, kirótt bírságokat, és levonta a következtetést: bizonyossá vált, Románia olyan ország, ahol bármelyik közhatóság fölléphet politikai rendőrségként. „Románia valahol a demokrácia és diktatúra között tántorog” – hangsúlyozta. Elmondta azt is, az SZNT a nemzetközi intézményekre nem nyomásgyakorló eszközként, hanem mint párbeszédet generáló fórumokra tekint, tudatában vannak, hogy az autonómia csak párbeszéd útján érhető el, és Románia esetében bizonyossá vált, külső ösztönzés szükséges, hogy saját állampolgáraival hajlandó legyen tárgyalni.