Tőkés József 1884. december 16-án született Nagysajó községben. Középiskoláit előbb Marosvásárhelyen, majd a nagyenyedi Bethlen Kollégiumban végezte. Felsőfokú tanulmányainak helye a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Teológiai és Bölcsészeti Kara. Teológiai szaktárgyai mellett kiváltképpen érdeklődött a filozófiai és történelmi tudományok iránt. Külföldi tanulmányútja rendjén a berlini tudományegyetemet látogatta.
Tanulmányútjáról visszatérve néhány hónapig segédlelkész Kolozsváron. Ettől a rövid időtől eltekintve, halála napjáig a málnási gyülekezet lelkipásztora maradt. Itt alapított családot, feleségül véve Simon Emma zágoni születésű tanítónőt. Házasságát József, István és Éva nevű gyermekeivel áldotta meg az Úr. De nagyobb családjának mindvégig a málnási gyülekezetet tekintette.
1910-ben egyházmegyei tanügyi előadó, 1913-ban egyházmegyei számvevő. 1920-ban egyházmegyei főjegyző, majd 1938-ban a Sepsi Egyházmegye esperese lesz. Egyházkerületi vonatkozásban 1922-ben rábízzák az egyházkerületi számvevőséget, majd az egyházkerületi bíróság időszaki tanácsába választják be. 1928-ban egyházkerületi tanácsbíró, 1941-ben zsinati tag. 1942-ben konventi póttag, majd az erdélyi egyházkerület igazgatótanácsának tagja.
Mint vezető ember, jelentős munkát fejtett ki a magyarság fennmaradásáért az adott keretek között. A Magyar Országgyűlés felsőházának tagjaként harcolt azért, hogy a háromszéki nép is jogait gyakorolhassa. Az anyanyelv ápolása szempontjából ragaszkodott a felekezeti iskola fenntartásához abban az időben, amikor a legtöbb gyülekezet kényelmi szempontokból eldobta magától ezt a lehetőséget.
Jól felkészült igehirdető volt, aki komolyan vette a lelkészi szolgálatokra való felkészülést olyannyira, hogy minden egyes prédikációja teljes szövegét leírta, és ezáltal évek múlva is ellenőrizhette magát. Isten a szolgálat mezejéről szólította el. Földi maradványait a málnási templomban ravatalozták fel, koporsója mellett László Dezső egyházkerületi generális direktor hirdette a vigasztalás evangéliumát.
Elhunytának 65. évfordulóján Málnás község szoborállítással tisztelgett a református egyház nagy építőjének emlékezete előtt. Így adtunk hálát az Istennek Tőkés József fáradhatatlan munkájában is megmutatkozó gondviseléséért, és próbáljuk szellemét, az élete és munkássága által állított példát átmenteni a következő nemzedékek számára. Hiszen a fentiekben ismertetett rideg életrajzi adatokon túl igazán naggyá az a lélek teszi, mely nemcsak őt töltötte ki, hanem úgy csordult át rajta, hogy a közösség számára is akaratot, lendületet, hitet adott, és ereje a málnásiak elejtett gondolataiban még napjainkban is érezhető.
Hadd villantsak fel néhány apró történetet róla, melyek néhol már a legendák misztikumát súrolják, miben nem lehet eldönteni, hol van a valóság és a biztató meseszerűség határa. Azt beszélik róla, hogy még akkor is, amikor napközben szinte mindenütt ott volt, esténként szakított időt arra, hogy a fiatal párok ablakán bekopogva figyelmeztessen: „nem aludni, gyermeket nemzeni!” Pontosságát – mely nem csak önmagával szemben állított elvárása volt – példázza, hogy egyszer, amikor Budapestre kellett utaznia, a menetrend szerinti időpontban a vonatot már nem találta az állomáson, az percekkel korábban elrobogott. Pert indított a vasúttársaság ellen, amit meg is nyert.
Tiszteletet parancsoló szigorát érezhettem a minap, amikor az egyik közeli porta előtti gazt látva idős presbiterünk megjegyezte: „Bezzeg, ha az esperes úr látná, ráparancsolna, hogy tegyen rendet háza előtt.” Az ő idejében ilyen nem fordulhatott elő, az emberek szégyenükben is rendet tartottak portájukon. Szigorát úgy csomagolta szeretetbe, ahogyan a gyümölcsfákat ültetik jó földbe, hogy ott majd felnevelkedve gyümölcsöt hozzanak. Most pedig – mintha szemeit örökké szeretett Málnása központján tartaná – e szoborban visszatér közénk, hogy jóra buzdítson, lankadatlan munkára ösztönözzön mindenkit. (Az életrajzi adatok Tőkés József fiától, dr. Tőkés Istvántól származnak.)
Balla Barna Márton