Az ember újra megtalálta a legrövidebb, az egyenes utat az Ég és a Föld, az Isten és a saját szíve között, melyen bármikor szabadon járhatott fel és alá. Az új út azonban nemcsak arra való volt, hogy rajta az ember emelkedjék fel az Istenhez, hanem fordítva, ezen az úton Isten is leszállott az emberek közé, éspedig egyenként kereste fel őket. Leszállott az Isten az emberek közé, szólotta nekik biztatását, bátorítását, bűnbocsánatát, de szólotta egyúttal szigorú parancsait is.
Ember! Téged kegyelemre méltattak, de éppen ezért várom tőled, hogy életed tiszta, igaz és szent legyen. Azt várom, hogy kebledet hevítse szent eszmények tüze, tudj lelkesedni igazért, szépért jóért; küzdj, munkálkodj és mindenben hív, pontos és becsületes légy! A kötelesség parancs legyen számodra, amely helyre állítottalak, azon úgy munkálkodjál, mintha a világ sorsa attól függne, hogy éppen te hogyan végzed el a rád bízottakat. Nincs kicsiny és nagy feladat, fontos és mellékes cél, hanem minden feladat nagy, minden cél fontos a kötelességteljesítés szempontjából. Keress, kutass, szállj le a titoknak mélyére, járj be minden mezőt, melyen a tudomány, művészet, erkölcs számára csak egy fonnyadt virágot is találni vélsz, ne rettentsen utadban vissza semmi, mert „az egyén szabad: érvényre hozni mind, mi benne van. Csak egy parancs kötvén le: szeretet.” De ezt ne feledd életed egyetlen percében sem. Minden, mit gondolsz, szólasz vagy teszel, a szeretet bélyegét hordozza magán.

Tőkés József