Az idén hetedik alkalommal megszervezett eseménysorozatról Balogh Zoltán, egy­házmegyénk esperese így nyilatkozott: „Egyházmegyénk, gyülekezeteink minden rétegét megmozgatja ez a rendezvénysorozat. Mivel évről évre változnak a helyszínek, rendre minden gyülekezet házigazdaként is bekapcsolódik, és átveszi azt a zsongást, lelkesedést, ami jellemzi ezeket a napokat. A kis gyülekezetek is, ahol lassan kezd elfogyni a megmaradásba vetett hit, egy évig tartó erőt merítenek ezeken a rendezvényeken. Szolgatársaimmal úgy gondoljuk, beláthatatlan missziói távlata lehet ennek a munkának, ha Isten alkalmas eszközként használ bennünket. Az egyházmegye lelkipásztorai szolgai alázattal és gyülekezeteik iránti elkötelezettséggel szervezték egész héten át a rendezvénysorozatot, hitünk szerint Isten országa terjesztését munkálva ezzel is.”
A Kálvin hét idén is a gyereknappal rajtolt. Incze Hunor katekétikai előadó így foglalta össze a Kézdivásárhelyen megszervezett esemény fontosságát: „A gyerekek a jövő letéteményesei, ezért már gyerekkorban fontos betagolni őket az egyház tevékenységébe, megismertetve és megszerettetve velük azt. Ezt másképp nem lehet megtenni, csak ha élményszerűen tapasztaltatjuk meg a gyülekezet mibenlétét. Ebben az évben a gyülekezetre helyeződött a hangsúly, és sok gyülekezetből érkezve megtapasztalhatták a résztvevők, hogy egyek a Krisztusban.” A soron következő konfirmándus nap jelentőségét a napot szervező Orbán Lajos kovászna-vajnafalvi lelkész abban látta, hogy „a konfirmándusok megértsék, hogy törődünk velük, szeretjük őket. Fontos, hogy lássák: az egyházi struktúrákon túlmenően a keresztyénség izgalmas kaland, ahol szerető társra találhatnak, és ebben a lelkészek is társak, és ebben az egyház is segíteni akar.” Szerinte nem véletlen, hogy a nap végén az a mottó fogalmazódott meg összegzésként, hogy „Istennel a kevés is sok.”
A márkosfalvi nőszövetségi nappal már a gyülekezetek felnőtt tagjait szólította meg a rendezvénysorozat. „Olyan témákat tűzünk napirendre, amelyek az asszonyokat a nőszövetségi munkájuk végzésé­ben megerősítik. Az idei Kálvin hét nőszövetségi napja a másfajta »előadással« kimozdította a résztvevőket a megszokottból. Kálvin reformátori fellépéséhez igazodva, nem egy kész gondolatsort kaptak a résztvevők, hanem azt az üzenetet, hogy az értékek bennük, körülöttük vannak, csak észre kell venni, maguknak kell összerakni, kimondani. Ezt az újfajta megközelítést mindenki másképp fogadta, de hiszem, hogy ez a nap is gyümölcsöket terem minden résztvevő életében” – összegzett az egyházmegye nőszövetségének elnöke, Bardócz Tímea.
Egyed László torjai lelkipásztor a presbiteri nap hasznosságát abban látta, hogy „az ugyanazt a szolgálatot teljesítő embereknek, a presbitereknek alkalmuk volt újra találkozni, régi kapcsolatokat újból feleleveníteni. A gyakorlatias teendőket összegző előadásban Lőrincz István lelkész olyan helyzeteket villantott fel, amilyenekkel a legtöbb presbiter találkozik munkája során. Újra megerősödhettünk abban, hogy az istenfélelem, a presbiter kegyessége elengedhetetlen fontosságú tényező a szolgálatban, amit végzünk.”
A pénteken tartott ifjúsági nap tervezett üzenete a helymeghatározó alkalmazások szerepét volt hivatott betölteni, amelynek segítségével érzékelhetjük helyzetünket a gyülekezetben, illetve a gyülekezethez képest. Vitus-Bulbuk István előadásában személyes példával érzékeltette, hogy olykor egészen hétköznapi feladatok és tennivalók révén lesz nyilvánvaló, hogy a fiatalokra is szükség van a gyülekezetekben. „A csoportos foglalkozások során a gyülekezeti életet átfogó tervek elkészítésének célirányos feladataival a közösségben gondolkodást és a határozott jövőkép megalkotását kívántuk erősíteni” – összegezte Hegyi István székelytamásfalvi lelkipásztor a nap célkitűzéseit.
A Kálvin hét zárónapján, a gyülekezeti napon Zágonban gyűlt össze az egyházmegye 27 egyházközsége. Besztercei András, a Nagykunsági Református Egyházmegye esperesének igehirdetése után úrvacsoraosztás következett, majd a közel ezer résztvevő a Mikes-kastély udvarában berendezett gyülekezeti sátrakhoz vonult vissza. A délutáni programkínálat rengeteg párhuzamos és változatos elemet foglalt magában, a szakácsművészeti szemlétől és kórustalálkozótól kezdve, a kastélylátogatáson, zöldnapos programon, az ikafalvi sátorban szervezett szenvedélybetegségből kivezető útról elhangzott beszélgetésen, gyerekprogramon, és minifoci-bajnokságon át a néptánctanításig és az ifjúsági csoportok énekléséig. A rendezvény végén hálát adtunk az Istennek a találkozásokért, mindazért, amivel a Kálvin héten a szívünk és lelkünk gazdagodott. Mindezért egyedül Istené a dicsőség!

Bardócz Csaba