Kovács Péter az RMDSZ utódnevelő táborában tartott előadásában mondta el, hogy „országos szinten a tulipánt, helyi szinten az eredményeket és célokat emelték ki az önkormányzati választásokon”, meglátása szerint ez a stratégia érett sikerré, és hasonlóval készülnek a parlamenti választásokra is. Csakhogy – fűzzük hozzá immár mi – sokkal nehezebb dolguk lesz, ugyanis az RMDSZ-es képviselet elmúlt négyéves munkája láthatatlan, a mínuszok listája pedig egyre terjedelmesebb. A magyar közösség számára fontos jogszabályok egyikét sem sikerült kiemelniük a süllyesztőből, a köztudatban honatyáink tevékenysége ugyanúgy kimerül saját kiváltságaik megszavazásában, bűncselekménnyel megvádolt kollégáik felmentésében, mint román társaiké. Nézzünk csak körül szűkebb környezetünkben. Háromszék menet közben egy képviselőt és egy szenátort „veszített el”, mégsem mondhatjuk, hogy életünk megrendült volna, és a többiek aktív törvényalkotói hozzájárulásáról is édeskeveset tudunk. Van olyan közöttük, aki négy év alatt kétszer tartott sajtótájékoztatót, s olyan is, aki sűrűbben, de eredményekről beszámolni nem tudott, inkább a folyamatok hátterét igyekezett megvilágítani. Ez is valami, legalább látjuk, hogy tudja. Akad köztük, aki mindenütt jelen van, ahol két cintányért összeütnek, de mit sem tudni arról, mivel tölti bukaresti hétköznapjait. Ez a helyzet megyénkben, s gyanítható: nem sokkal jobb másutt sem. Mely sikereket sorjázzák majd a kampányban? Talán még számukra is talány.
Már elkezdődött az erős parlamenti képviselet fontosságának hangsúlyozása, no meg előkerült a huszonöt éve visszatérő örök fenyegetőzés is: ha nem vagyunk ott, nélkülünk döntenek, és megihatjuk a levét, hisz újra napirenden az ország közigazgatási átszervezése. Való igaz, de a dolgok jelenlegi állása szerint, ha ott vannak, annak is megihatjuk a levét. Kampánystratégiának ez így kevés. Másfelől, szintén fenyegető hangnemben maradék ellenfelüket, az Erdélyi Magyar Néppártot igyekeznek előre felelőssé tenni: be nem jutnak a parlamentbe, de elcsent százalékaik küszöb alá nyomhatják az RMDSZ-t. A Néppártnak valóban nincs sok esélye a sikerre, de vajon, akik rá szavaznának, hiányában a tulipánra ütnék-e pecsétjüket? Nehezen hihető.
Jó lenne, ha negyedszázados demokrácia után végre nem ijesztgetéssel, negatívumokkal kampányolna a szövetség. Még akkor sem, ha helyzetünk nem fényes, sokat romlott, minden előrelépési lehetőség megfeneklett. Azért, hogy ma itt tartunk, okolhatjuk a románokat, de felelős a magyar érdekvédelmet egyedül önmagának vindikáló szövetség is. Amely eddigi „sikereivel” kéri most majd ismét szavazatunkat.