Egy mandátum, azaz négyévi törvényhozói tevékenység után havi 1500 lej, három mandátum után már 4600 lej jár honatyáinknak a rendes nyugdíjuk mellé, miközben az országos átlagnyugdíj jelenleg 892 lej, és ezért legalább 35 évet kellett dolgozni. Legkevesebb ötször nyolc órát hetente, miközben választottjaink az átlagbér sokszorosáért – egy egyszerű képviselő munkabére 4500 lej havonta, de kap még 10 ezer lejt lakbérre, és több kedvezményt is, például ingyen utazhat – három-négy fél munkaidőt szunyókáltak a bársonyszékekben (amikor nem lógtak vagy éppen vakációztak), és még arra sem méltatták azokat, akiknek adójából ilyen jó körülmények közé kerültek, hogy közhasznú, világos, jól alkalmazható törvényeket alkossanak. Minek? A jónép, ha olyan balek, hogy rájuk szavaz, érje be néhány zavaros jogszabállyal, amelyben az okos fiúk zavartalanul horgászhatnak, miközben a lakosság a napi betevő után lohol...
Az ország legmagasabb rangú szerve a parlament, amelyet közpénzekből tartanak fenn, jogos az elvárás, hogy tagjai a társadalom oszlopai, mindenki számára követendő példák legyenek. Sajnos, lassan bűnözők tanyájává válik: még a politikai felhangú eljárásokat leszámítva is igen nagy arányú a törvényszegésért elítélt vagy gyanúba fogott törvényhozók száma, minden román párt csúcsvezetői bejáratosak a törvényszékre, már az RMDSZ-nek is van korrupciógyanús vidéki kiskirálya. És sajnos ez a példa is ragadós: ha ez látszik a boldogulás módszerének Romániában, ezt kívánja követni minden jólétre vágyó személy. A kisemberek leplezetlen lenézése mellett ez a másik legveszélyesebb üzenete a különjogoknak: hogy olyan társadalmat épít a vezetői réteg, amelyben a lógás, henyélés, hozzá nem értés, nemtörődömség nyeri el jutalmát, hogy a törvényszegésekről most ne is beszéljünk.
Lehet arra hivatkozni – meg is teszik –, hogy nem olyan sok az a pár száz nyugdíjas, de vannak más kivételezett kategóriák is, katonák, belügyi, igazságügyi alkalmazottak, és csak a pártok által sokat szidott független kormányon múlott, hogy az önkormányzati vezetőkre nem tudták kiterjeszteni a kört. De nem az a kérdés, hogy hányan vannak, vagy hogy melyik nyugati országhoz mérik jövedelmüket (sántító érv, hiszen a munkaerkölcs sem olyan), hanem a társadalmi szolidaritás. A nyugdíjrendszer a befizetéseken alapul, és a különnyugdíjakhoz máshonnan, a szegényebbektől vagy a beruházásoktól kell elvenni a pénzt. Ez pedig társadalomellenes. Sőt, az állampolgárok egyenlőségét szavatoló román alkotmányt is sérti.
No meg az elemi jóérzést, de arról nyilván nem is hallottak a parlamentben.