A tárlatot Benkő Éva, az alapítvány munkatársa nyitotta meg: mint ahogyan a népmesében a legkisebb királyfi nehéz küzdelmek és kalandok árán elnyeri a legszebb királykisasszony kezét, úgy a kézművesek is elnyerik küszködésük méltó jutalmát – élt a hasonlattal.
S valóban, a kiállított tárgyak önmagukért beszéltek, és alkotóikat dicsérik. Meg lehetett tekinteni a Csókási Katalin Nóra szegedi zománcműves által irányított táborozók tűzzománccal díszített papírvágó késeit és szebbnél szebb foglalatokba illesztett, csodálatos ékszereit, Szász Judit bőrdíszműves tanítványainak ízlésesen díszített táskáit, tolltartóit, öveit, különböző tokjait, a Tóth B. Tinka és Kolozsi Ildikó által felügyelt nemezelők mintás terítőit, ruhaneműit, sálait, kendőit, a Máté-Szentkirályi Imola fazekasmester felügyelete mellett készült edények – tálak, tányérok, csészék, vajtartók, cukortartók, fakanálalátétek, tölcsérek – tucatjait, amelyek egy része már zománcozva került az asztalokra, más részük csupán egyszeri kiégetés után, díszítve. És nem hiányoztak a Benkő Éva által szívvel-lélekkel irányított gyerekek munkái, agyagedények, színes nemezgomolyák, nemezelt figurák, játékok sem.
Hogy a kitartó munka elnyeri méltó jutalmát, kiderült a tárlat látogatóinak rácsodálkozásából is: ezúttal mintha nem készült volna számszerűleg annyi tárgy, mint az előző években, de amit kiállítottak, az minőségi munka.