A Kányád községhez tartozó, Székelydálya szomszédságában meghúzódó Ége református temploma előtt ezen a napon már reggeltől különösen nagy volt a nyüzsgés. A 2011-ben alakult Égéért Egyesület, élén Incze Ibolya elnökkel, lapunk égei származású munkatársával minden erőt megmozdított, hogy már az első harangszókor a helyére kerüljön minden: Balázs Ödön Égét bemutató fotói a kultúrházban berendezett kiállításon, ugyanott eladásra szánt kiadványok, képeslapok sorjáztak szép rendben, száz főre megterített asztalok, a bejáratnál Isten hozott! felirat. A kultúrház mögött szakácsok tüsténkedtek, hatalmas üstben készült a tokány. Az istentiszteletre érkezők mintha már a templomkertben megülték volna a maguk kis ünnepét, örvendeztek egymásnak, szomszéd a szomszédnak, helyiek a hazalátógatóknak.
A kis templom háromszáz éves kazettás mennyezete alatt a férfiak padsora is majdnem megtelt, az újabb rend, 1792-ben festett kazettás részben a gyermekek ültek elöl, mögöttük az ajtóig asszonyok. Négy fiatalja van a falunak, a gyermekek nagyszülőkhöz érkeztek vakációzni, erre az időre egy kicsit ők is égeiek.
Fülöp Szabolcs lelkipásztor János evangéliuma 10. részének 1–12. és 27–28. verseire építette igehirdetését, arról a jó pásztorról beszélt, aki gondot viselt a juhaira és elkezdte hazahívni őket. „Az utolsó utáni pillanat sem késő engedelmeskedni a hívásnak, és elindulni haza. És nem csak ilyenkor, de az ilyen alkalmak nagyon jók arra, hogy megtapaszaljuk őseink vérrel és verejtékkel, imádsággal és szeretettel, teremtő erővel megszentelt nyomát itt, a tájban.” Hangsúlyozta: csak a teremtő erő tarthat meg minket, de lelki erő nélkül nincs esély, időtálló közösséget pedig csak a tájjal együtt élő emberek tudnak alkotni. „Azért imádkozzunk, hogy azok az apró jelek, amelyek az elmúlt néhány évben a feltámadás jelei, sokasodjanak, és mi még életünkben részese lehessünk az ehhez hasonló közösségeink újraéledésének.”
A papköltő emlékezete
Az idei falunap kiemelt eseményeként emlékeztek az Égében született, 1824–1841 között Bodoson szolgált református lelkészre, Lukáts Istvánra, és bemutatták verseskötetét. A Baróti Tortoma Könyvkiadó által tavaly megjelentetett Andalgj hát, citerám! című versgyűjtemény közkinccsé tétele Egyed Emese kolozsvári egyetemi tanár kutatásainak köszönhető.
A falusi élet és a táj szépségeit megéneklő, történelmi témákat is érintő versekről és a szerzőről Lőrincz József székelydályai születésű székelyudvarhelyi nyugalmazott magyartanár, irodalomtörténész, néprajzkutató, költő tartott ismertetőt. Lukáts István időmértékes verselése kora kiemelkedő költői teljesítményei közé sorolható, amit méltatlanul mellőztek a XIX. század eleji irodalmi körökben, és az utókor is elhallgatta ezt a rendkívüli tehetséget, de hála Egyed Emesének, életre keltek ezek a versek és kötetben váltak közkinccsé – mondotta. Lukáts István verseiből Ferencz Csaba, lapunk munkatársa nyújtott dalos ízelítőt saját megzenésítésében.
Az esemény kiemelt meghívottja volt Lőrincz György székelyudvarhelyi író, aki munkásságáért idén, hetvenéves születésnapja alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést. Lukáts István verseskötetének márciusi székelyudvarhelyi bemutatójakor került kapcsolatba a költő verseivel, de a székely létről megfogalmazott és a helyszínen felolvasott írásai okán is helye volt az égei falunapon.
A templomban tartott ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget, majd az ünneplők megkoszorúzták a Szabó Mózes lévita lelkész emlékére a templom falán 2004-ben elhelyezett emléktáblát és a két világháborúban elesett égeiek kőemlékét. Szabó Mózes 1926 és 1953 között szolgált Égében, nevéhez fűződik a legtávolabbi, vlagyivosztoki protestáns gyülekezet megalapítása az első világháború utáni hadifogság idején.
Cselekvő emberek
Ebéd után, míg a gyergyószentmiklósi HalVirág Bábszínház előadással szórakoztatta a gyermekeket az Égéért Egyesület székházaként szolgáló egykori paplakon, az 1980-ban bezárt iskolában az elnéptelenedő falvak sorsáról beszélgettek helyiek és a magyarországi Makóc testvérfalu küldöttei.
A Szellemfalvak – önellátó települések? című együttgondolkodás bevezetőjében Lantos Tamás, Markóc polgármestere ismertette az ötvenöt lelkes Baranya megyei kis falu túlélési próbálkozásait. Elmondta, a mai világban, amikor veszélyben vannak energiaforrásaink, a településeknek önállóságra kell törekedniük, hogy saját erejükből fenn tudják tartani magukat. Az önellátó termelésben és a lelki önállóságban látja a jövő kulcsát, szerinte a lelki önállóság az önértékelés növekedését vonja maga után, és ezt tartja a legfőbb terméknek, amit Markócon meg is tudtak valósítani. Az egyetlen utcából álló Dél-dunántúli településen közös zöldségeskertet hoztak létre, amelyben mindenki saját fogyasztásra termel, az önkormányzat a lótenyésztés felélesztésének szándékával közös lovat vásárolt a falunak, melyet a helyiek kedvezményesen használhatnak a gazdálkodásban – ez is az energiafüggőség megszüntetését célozza, az üzemanyaggal működő traktor helyett a lovas gazdálkodást helyezik előnybe.
A lakosság közösséggé kovácsolásának érdekében közösen építették fel a közösségi házat, a helyi civil szervezet bevonásával gyümölcsfeldolgozót létesítettek, a polgármester pedig saját példával jár elöl a gazdálkodásban mintagyümölcsösével. Tartják a kapcsolatot a hasonló kistelepülésekkel, hálózatban képzelik el az együttműködést. Vissza kell hozni a falusi élet szépségét, hogy a falun élés ne a városról kiszorultak kényszerpályája legyen, hanem önként vállalt és megvalósított lét – mondta Lantos Tamás.
Kányád község polgármestere hiányolja, hogy nincs a kormánynak hosszú távú vidékfejlesztési stratégiája, a törvényhozók nem veszik figyelembe az egyes térségek sajátosságait, múltbéli gazdálkodási szokásait, a jogszabályokat íróasztal mellett és nem tereptapasztalatok segítségével alkotják meg. Nagyméretű az elvándorlás, a fiatalokat nincs, ami visszatartsa, külföldön keresik a boldogulást, aki itthon marad, az nem vállalkozik – mondta. György Sándor, a nyolc faluból álló község polgármestere elrettentő példaként hozta fel, hogy a távközlési fejlesztés céljából kiírt közbeszerzési liciten nem volt helyi jelentkező, kínai vállalkozó nyerte a versenytárgyalást.
A panaszok, a kilátástalanság ellenére az égeiek bizakodóak. Incze Ibolya, az Égéért Egyesület elnöke örömhírként közölte, hogy a faluban régóta eladó házat vásárolt meg nemrég egy kétgyermekes fiatal család, és szerinte a szülőfalu napja is igazolta, a helyieket érdekli településük sorsa. Látogatóként mi is megállapítottuk, Ége élni akar, és  amíg vannak olyan lelkes és cselekvő emberek, mint Incze Ibolya és egyesületi társai, ez a kis közösség nem adja fel. Való igaz, fiatalok nélkül veszélyeztetett a kis lélekszámú falvak jövője. Erre gondolva fülünkben visszacseng az igehirdetésben elhangzott mondat: az utolsó utáni pillanatban sem késő elindulni haza.