Ez derült ki abból a brazil kongresszus elé terjesztett hatósági jelentésből is, amely a szövetségi kormány kiadásait számba véve megállapítja, hogy nem történtek meg a megfelelő beruházások az olimpiai falu környezetében lévő öblök és lagúnák rendbetételére, a tengervíz iszonyú szennyezettségének meggátolására. Az irónia ezek kapcsán addig fokozódott, hogy brazil orvosok azt tanácsolták: a versenyzők lehetőleg csukott szemmel és szájjal tartózkodjanak a vízben, hogy elkerüljék a fertőzéseket.
Hosszan lehetne sorolni a hiányosságok, mulasztások lajstromát – az is előfordult, hogy az olimpiai falu egyes lakásaiban a korábban érkező vendégek maguk végezték el a beköltözéshez szükséges nagytakarítást – a Magyar Olimpiai Bizottság legutóbbi riói beszámolói szerint azonban az eddig ráérős, latin mentalitással készülő brazil szervezők urai lettek a helyzetnek, és a véghajrában naponta 650 szakember dolgozott azon, hogy valamennyi házban kijavítsák a hibákat, így egy-két nap csúszással ugyan, de végül a nagytakarítás is megtörtént mindenhol. A viharos belpolitikai és gazdasági válságban vergődő Brazília tehát minden erőforrását Rio de Janeiróra összpontosítva el tudta kezdeni az olimpiát, és az elkövetkező hetekben is bizonyára mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a világ legjobb sportolói jó körülmények között tudjanak rajthoz állni. A város kemény ellenőrzés alatt van, a magas bűnözési statisztikák és a dzsihádista fenyegetések miatt 90 ezer körüli rendőr és katona teljesít szolgálatot a rendezvényen, kétszer annyi, mint két éve Londonban.
Előfordult már, hogy politikai incidensek befolyásolták az ötkarikás játékokat, erőszakos események, terrorcselekmények is történtek már ezeken, általában mégis az jellemző, hogy a világ óriási erőtartalékokat mozgósít ilyenkor annak érdekében, hogy minél biztonságosabban, egyenlő esélyekkel tudják összemérni képességeiket a különböző nemzetek sportolói. Vajon miért csak ilyenkor tudunk kellő figyelmet szentelni egymásnak, hová tűnik a hétköznapokból ez a fajta, egymást valóban tisztelő nemzetköziség? Vajon eljutunk-e oda valaha, hogy a sportra jellemző tolerancia és tisztességes versenyszellem működjön a világban, hogy a stadionok nézőterein ülők is ölelkezni tudjanak a meccsek után?
A riói olimpia rajtja egybeesik a nukleáris fegyverek betiltásáért folyó harc világnapjával (augusztus 6.), egykor ezen a napon dobták le Hirosimára az első atombombát. Ma vajon merre tart a nukleáris – és a másfajta – fegyverkezés terén a világ?