Romániai fürdőhelyek kategóriájában egyedülálló tanulmány készült Kovásznáról, de nemzetközi viszonylatban is kevesen büszkélkedhetnek ilyen tudományos felméréssel. Jelentősége abban áll, hogy Kovásznán — ,,Európa leggazdagabb szén-dioxid-feltöréseinek színhelyén" (Hankó Vilmos, 1896) — sikerült megnyugtató választ adni arra a kérdésre, hogy az évente több tízezer tonnányi (!) szén-dioxid-feltörés mennyi radioaktív kísérőanyagot hoz magával, és ez mekkora többlet-háttérsugárzással terheli a lakosságot.
A Magyar Tudományos Akadémia debreceni Atommagkutató Intézete (dr. Csige István radon-csoportvezető) által támogatott munkálatba hat évvel ezelőtt a Kőrösi Csoma Sándor Líceum román és magyar diákjai is besegítettek. Megfelelő kiképzés után a detektorok lakásokban történő elhelyezésében, majd kb. egy év elteltével azok begyűjtésében működtek közre. A több mint száz műszernek egyszerre kellett ,,startolnia", majd a munkálat végén egyszerre kellett leállítani az expozíciót, ehhez volt szükséges a diákok segítsége. Az ún. alfa-sugárzás által keltett többmilliónyi nyom számlálása, az eredmények kiértékelése azóta tart. Meggyőződésünk, hogy az egykori diákok, de Kovászna lakói is örömmel értesülnek annak a kutatásnak az eredményeiről, melyben részt vettek, és amely végül is nemrég a IV. Kárpát-medencei Környezettudományi Konferencián (Debrecen, 2008. március 28—29.) került bemutatásra nagy érdeklődés közepette.
Az 1980-as évek elején az akkoriban népszerű tudományos hetilap (A Hét) hasábjain olvashattunk először arról, hogy rejtélyes okból Kovászna és Hargita megye élenjáró az országos rákos megbetegedési statisztikákban. A cikk szerzője arra gyanakodott, hogy a posztvulkanikus eredetű szén-dioxiddal felszínre érkező radioaktív kísérőanyag lehet a bűnös, de bizonyítani akkoriban a méréstechnika korabeli színvonala miatt nem lehetett ezt a hipotézist. (A lap főszerkesztője — saját bevallása szerint — ,,kikapott" az információ közzététele miatt, de a kényes kérdés felvállalása nem volt hiábavaló, amint az a következőkből kiderül.)
A radon radioaktív nemesgáz, a földkéregben levő uránium, illetve a tórium radioaktív bomlási sorainak a terméke. Gázállapotából eredően könnyen mozog felfelé, főképp olyan helyeken, ahol tektonikai repedéshálózat létezik, és ezen keresztül más geogázok is (szén-dioxid, metán stb.) törekednek a felszínre. Ily módon érkezhet be a radon a lakások légterébe.
Az emberi test bőrének külső felületei tökéletes védelmet nyújtanak a radontól származó sugárzás ellen. Baj csak akkor következhet be, ha a légzéssel bekerül a szervezetbe. A légutak, hörgők, tüdők belső falai, a nyirokrendszer stb. védtelen az alfa-sugárzással szemben, amely végeredményben hatalmas sebességgel (~20 000 km/s) kipattanó héliumatommag. Mondhatni: atomi méretű ,,puskagolyó", melynek százszázalékos a találati valószínűsége lágy szövetek esetében. Magyarán: holtbiztos, hogy kárt okoz abban a sejtben, amelybe becsapódott.
A mellékelt térképen Kovászna város belterületének körvonalai láthatók, ezzel magyarázható az alakzat szokatlan szögletessége. A színkód alapján, a bejelölt közismert helyszínek segítségével fogalmat alkothatunk a kovásznai lakásokban mért radonaktivitás-koncentrációkról. A Romániában érvényben levő szabványok szerint a 200—600 Bq/m3 értékek már a figyelmeztetési szintbe lépnek, de ez még nem ok a pánikra, aggodalomra, mert a civil sugárvédelmi gondolkodásmódra a túlméretezett óvatosság jellemző. A 600 Bq/m3 alatt azt kell értenünk, hogy a lakásban a légtér egy köbméterében másodperceként 600 radonatommag robban szét, kilövellve a 600 alfa-részecskét. Ne riadjunk meg, mert az emberi szervezetben — abszolút normális körülmények közt — kb. 8000 nukleáris bomlás történik másodpercenként. Ha például almát eszünk, akkor nemsokára a kálium 40-es izotópja kezd ,,csörömpölni" szervezetünkben, és így tovább, és így tovább.
A kovásznai munkálattal párhuzamosan Gyergyóremetéről is készült radontérkép. Azért esett rá a választás, mert a helység ún. piroklasztitokon (a Görgényi-havasok egykori vulkáni működésének törmelékein) fekszik, és feltűnően magas a rákbetegség-mutatója. Mindezek ellenére az ottani radoneredmények még a figyelmeztetési szintet sem érik el! Tehát van, amin gondolkodni... Úgy néz ki, a radon mentesül a ,,bűnös" gyanú alól, de eközben marad a szomorú valóság. Itt állunk — mi, székelyek — az ország közepén, Románia két koldusszegény megyéjében, és ráadásul mi vagyunk a legbetegebbek. Amint az a konferencián elhangzott, a térképek szerzőinek szándékukban áll a pontos tényállást hivatalos közlemény formájában is eljuttatni a helyi közigazgatás illetékes hivatalaihoz. A kovásznai gyógyászati mofettaterek tudományos felmérése egy másik, párhuzamos program keretében történik (Csige—Gyila, 1996—2008.) Érdekességként: a történelmi Bardócz-mofettában és közelében 15 000—20 000 Bq/m3 értékeket mértek. Még ez sem sok! Némely külföldi fürdőhelyeken, bányavidékeken tízszer, százszor ekkora sugárzások is mérhetők, ezek már sugárvédelmi gondokat okoznak.
Végezetül hadd mutassuk be a tanulmány szerzőit. Dr. Csige István a Hortobágy szülötte. A világ legrangosabb atomkutató központjaiban (Dubna, Kalifornia, Massachusetts stb.) vált a szakterület tudósává. Bejárta a nagyvilágot, de a Székelyföld különösen megragadhatta a figyelmét, mert feleséget Kézdivásárhelyről választott. Hazajön Háromszékre — így szokta mondani. Csegzi Sándorban a közismert politikust, Marosvásárhely alpolgármesterét ismerhetjük fel, aki rengeteg teendője mellett fizikusi doktori értekezésén dolgozik, és nem utolsósorban szenvedélyes, tántoríthatatlan tanárember.
