Míg a világ fejletlen országaiban az éhínség pusztít, az újkori vírusok, az ebola, sárgaláz és zika elérik a fejlett társadalmakat is.
De míg az országok többsége ezek ellen küzd, Romániában bele lehet halni a kórházi fertőzésekbe, az egészségügyi intézményekben használt, káros anyagokat is tartalmazó tisztítószerek okozta megbetegedésekbe, a téves véradagolásba, idejében fel nem ismert tetanuszba, de olykor még a városi sétálóparkban sincs biztonságban az ember: agyonüti egy gesztenyefa ága, amely éppen akkor zuhan le, amikor a mit sem sejtő polgár a megnyugvást kereső köreit futja, mint legutóbb Nagyenyeden.
Nemrég Fehér megyében történt, hogy szeg sértette fel egy tizenegy éves kislány lábát, és az első orvosi vizsgálattól, valamint beavatkozástól a tíz nap múlva bekövetkezett elhalálozásáig négy kórházban kezelték félre. Amikor pedig felismerték a diagnózist, már késő volt. Hiába kapta meg a tetanusz elleni védőoltást, nem derült ki, hogy a védőoltás volt-e hibás, esetleg nem fejtette ki kellő hatását – ergo nem volt benne a megfelelő hatóanyag –, vagy későn adagolták az első dózist. Tény: a fokozatosan kifejlődő betegséget nem ismerték fel kellő időben, és emiatt hatalmasodott el a kór. Az állami elhelyezésben cseperedő, a szülők által elhagyott kislány nevelője az első pillanatban a legközelebbi kórházba vitte neveltjét, a dicsőszentmártoni kórház után a balázsfalvi, majd a gyulafehérvári következett, ahonnan a kis beteget Marosvásárhelyre szállították. Az ottani megfelelő ellátás már későn érkezett, a tetanusz győzött.
És akkor ott a többi gond: a múlt esztendő végén és az idei elején kialakult védőoltáshiány, a több tízezres orvos- és asszisztenselvándorlás, a kórházakban tapasztalt szakemberhiány, az egészségügy minden szintjén megkövetelt takarékosság, az ellátórendszer jól ismert buktatói, a gyakran jelentkező gyógyszerkrízis, a krónikus betegek többségét kitevő nyugdíjasok alacsony jövedelme. Mindezek fényében nem csoda, hogy itt tart az ország. Jöhet bármilyen szakértői kormány, a nemzeti össztermék négy százaléka sohasem annyi, mint hat százalék – ez lenne a minimum, hogy az egészségügy kilábaljon a jelenlegi mélységből. Ha ez nem történik meg, hívhatják a minisztert bárhogyan, vezényelhet bármilyen színű bársonyszékből vagy független páholyból, fikarcnyi jele sem lesz annak, hogy egészségünk nagyobb biztonságot élvezne.
Márpedig egy ország állapotának fokmérője az állampolgárok mentális és fizikai állapota, és Románia egyik téren sem jeleskedhet. Ami pedig a távlatokat illeti, semmi jele annak, hogy ezen változtatni kívánnának. Jelenleg sem az igazi felelősöket, hanem a megbélyegezhető bűnbakokat keresik. Nem a döntéshozók között vadásznak, hanem a hétköznapi nyomás alatt időnként tévedő dolgozókra.