Hervay Gizella: Kobak könyveTraktor-mese

2016. augusztus 20., szombat, Kiscimbora

Kobak meglátott egy traktort. Piros volt, és nagy kerekei voltak.
– Szép – mondta Kobak. – Ugye, mind meg­issza a tejet? – kérdezte Mamától.
– A traktor nem iszik tejet.
– De ugye mind megeszi a vajas kenyeret?
– A traktor nem eszik vajas kenyeret.


– De ugye megmossa a kerekeit?
– A traktor nem mosakodik.
– De ugye este szépen lefekszik és elalszik?
– A traktor nem alszik.
– De ugye reggel veszi a táskáját, és megy óvodába?
– A traktor nem jár óvodába.
– De ugye jó kis traktor, és szót fogad a mamájának?
– A traktornak nincs mamája.
– Szegény traktor! De miért nincs?
– Mert gép – mondta Mama. – Nem eszik, nem iszik, nem alszik, nem megy óvodába, és nincs mamája. Csak gép, kerekei vannak, azok forognak, ha megindítja a traktorista. Ha megindítják, megy.
– Csak akkor, ha megindítják?
– Csak akkor.
– Mert gép?
– Mert gép.
– És az autó is csak akkor megy?
– Az autó is.
– Az autó sem iszik tejet?
– Nem iszik.
– És nem eszik vajas kenyeret?
– Nem eszik.
– És nem alszik?
– Nem alszik.
– És nem megy óvodába?
– Nem megy.
– És nincs mamája?
– Nincs.
– Szegény autó, akkor ő is csak egy gép. De én azért a kicsi autómat megetetem és megitatom, lefektetem és sétálni viszem, hadd higgye, hogy van mamája.

Piros-mese
Ezt a mesét Kobak mondta el Mamának egy este, lefekvés előtt.
– Mama, mondok egy piros mesét. Jó? Hogy volt egyszer egy piros mese, abban volt egy kicsi piros autó. Abba én beleültem, és mentem, mentem messzire. Egyszer egy piros erdőbe értem. Ott lakott egy piros farkas. Elmentem a piros mezőbe, fogtam egy piros nyuszit. Míg megfogtam, te, Mama, a piros farkassal beszélgettél. Hoztam a piros nyuszit, megfogtam a piros farkast, és fogtam egy piros madarat. Akkor beleültünk a kicsi piros autóba, elöl ültem én, mellettem te, hátul a piros farkas, a piros nyuszi és a piros madár. És mentünk, mentünk a piros utcán, messze, messze, és hazaértünk. Kinyitottuk a piros ajtót, bementünk a piros szobába, leültünk a piros székbe, felgyújtottuk a piros villanyt, megettük a piros vacsorát, megittuk a piros tejet, megfürödtünk a piros vízben, megtörülköztünk a piros törülközővel, és lefeküdtünk a piros ágyba.
Te, Mama, mesélted,
hogy alszik a piros cica,
alszik a piros kutya,
alszik a piros ház,
alszik a piros kémény a háztetőn,
alszik a piros kulcs az ajtóban,
alszik a piros könyv a polcon,
alszik a piros cipő a földön,
a piros kép a falon,
a piros autó,
a piros villamos,
a piros trolibusz,
a piros vonat…
Aztán kinyitottad a piros rádiót, és szólt a piros zene.
Bejött a piros farkas, és táncolt a piros nyuszival, és a piros madár énekelt.
Aztán elaludtunk, és vége a piros mesének.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 433
szavazógép
2016-08-20: Kiscimbora - :

A pöstyéni leánykút (Benedek Elek)

Regét mondok a pöstyéni leánykútról, melynek forrása ott buzog magas hegynek a tövében. Magas hegynek a tetején romok: templomnak a romjai. Azt mondják, ezt a templomot a dicsőséges Szent István király építtette. Ezer esztendeje ennek, a templom rommá lett, de a népek Szent István napján idesereglenek ma is, megemlékezvén a nagy szent királyról. De különösen az eladó leányoknak kedves helye ez. Szent István napját megelőző éjszakán eljönnek a kúthoz, korsajukat telemerítik, aztán imádkoznak... miért imádkoznak? – hogy másnap, amikor templomba mennek, éppen azzal a legénnyel találkozzanak először, akit szívükben eljegyeztek maguknak.
2016-08-20: Emlékezet - Szekeres Attila:

A perkői Szent István-kápolna és -búcsú

Augusztus 20-a Szent István királyunk ünnepe, ugyanis a 997-től, 1001-től királyként uralkodó, 1038-ban elhunyt államalapítónkat 1083-ban ezen a napon avatta szentté Szent László királyunk VII. Gergely pápa engedélyével Székesfehérváron. Augusztus 20-a magyar nemzeti ünnep, ugyanakkor egyházi ünnep is. A Kézdiszentlélek fölé emelkedő Perkő-magaslaton álló, Szent István tiszteletére szentelt kápolnánál búcsút tartanak. Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész legújabb, A kézdiszentléleki Szent István-kápolna című, nemrég megjelent könyve a köztudatban Árpád-korinak vélt kápolna építéstörténetébe kalauzolja el az olvasót, ugyanakkor a perkői búcsú történetét eleveníti fel, és bemutatja a Kiskászonban alapított Búcsújárók emlékházát. A Kalauz sorozatban megjelent második kötetből (az első a gelencei Szent Imre műemlék templomot mutatta be) szemlézünk, különös tekintettel a Szent István-napi búcsúra.