Bizonyára a számunkra lehetetlen órákban történő, hajnali közvetítések is okozták ezt a hiányt, de a geokódolás – ezzel a kifejezéssel is most ismerkedünk – bosszúsága sokkal inkább. Már híradót sem lehetett nézni a magyar közszolgálati televízióban, nemhogy az élő közvetítéseket. Persze, a világhálón meghekkelt oldalak és egyéb ügyeskedések némileg pótolták a hiányt, közel engedtek a világeseményhez.
Nézem a záróünnepség újrajátszott képsorait a román közszolgálati televízióban, hallgatom az ötvenes-hatvanas évek, vagyis az őstelevíziózás korában megvalósított közvetítésekről szóló beszámolót. Akkor a műszaki feltételek szabtak korlátot, ma a közvetítési jogok birtoklása (vagy inkább bitorlása). Vagyis a pénz.
A fizikai távolság ma már nem akadály, a sport elüzletesítése viszont újabb gátakat emel, az olimpiai eszme és a közvetítési jogokat értékesítő szemlélet között ugyanis fényévekre nőtt a távolság.
A záróünnepségen bejelentették: hamarosan elindítják az önálló Olimpiai tévécsatornát. Vajon annak működtetési-elérhetőségi feltételei is ilyen távol kerülnek majd az olimpiai eszmétől?