Mózes László
Újra a csíksomlyói pünkösdi búcsút érintő RMDSZ-es aggályok kerülnek terítékre. Igen különös környezetbe ágyazottan, ugyanis Kelemen Hunor szövetségi elnök után Korodi Attila csíkszeredai parlamenti képviselő is sérelmezi: a szakértői kormány akadályozná, hogy a búcsú felkerüljön az UNESCO (Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete) szellemi és kulturális világörökségi jegyzékébe. Álláspontját Korodi levélben fogalmazta meg, a címzettek között a miniszterelnök, a kulturális és a külügyminiszter szerepel.
E témát a közelmúltban Kelemen Hunor vette elő, ő a csomakőrösi SIC Feszten, augusztus közepén jelezte: négy kérdés miatt dühös a kormányra, ezek egyike a csíksomlyói búcsúval kapcsolatos. Ugyanis 2011-ben kezdeményezték, hogy a csíksomlyói búcsú felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára, iratcsomójuk el is készült 2014-ben, időközben úgy értesültek, kérelmüket a világszervezet jóváhagyta, és év végén, az Etiópiában sorra kerülő általános közgyűlésen akár a jóváhagyásra is sor kerülhet. Csakhogy a javaslattevő román állam „az utolsó pillanatban visszavonhatja a dossziét”, mert mint Csomakőrösön említette az RMDSZ elnöke, a külügyminisztérium és a kulturális tárca másfél hónapja azon ügyködik, hogy visszavonják a szakemberek által összeállított csíksomlyói dossziét, amely ráadásul az első, erdélyi magyar kultúrához köthető romániai javaslatot tartalmazza.
A probléma tehát, mint jól érzékelhető, súlyos, nem csoda, hogy rövid idő alatt másodjára kondul a vészharang. Hiszen ha Cioloşék vélt vagy valós ármánykodásának köszönhetően Etiópiában a világszervezet hivatalnokai nem bólinthatnak rá, hogy az UNESCO világörökségi jegyzéke Csíksomlyóval kiegészüljön, akkor bizony veszteséglistánk gyarapodik tovább, ám ha ügyünket és küzdelmünket Etiópiában siker koronázza, a csíksomlyói búcsú végre a világörökségi listán is megkaphatja méltó helyét. És siker lesz, kétségtelenül, az ügyben elkötelezetten szót emelők sikere.
De miért oly fontos most mindez? Hiszen Csíksomlyó ereje, jelentősége elvitathatatlan, akár világi jegyzékek szereplője, akár nem. Magyar szempontból ennek nincs jelentősége. Szinte mindenki láthatja, a csíksomlyói pünkösdi búcsú az egyedüli hely, mely százezreket vonz évente, ahol a zarándokok csendben, méltósággal, közösségben élhetik meg hitüket, magyar öntudatukat. A Korodi Attila által emlegetett „vallási turizmus” kissé távol is áll Csíksomlyó lényegétől, persze, ez is egy lehetőség. Ám valójában ez az egész UNESCO-listás jajveszékelés méltánytalan Csíksomlyó szellemiségéhez, inkább választási kampányban felpörgetett álproblémának, mintsem valós gondnak tűnik.
Természetesen nem válik a kormányzat dicsőségére, ha megfúrják ezt a nemes kezdeményezést, de ez esetben szerencsések, illetőleg a helyzet urai vagyunk: arról, ami Csíksomlyó tekintetében igazán fontos, úgysem Bukarestben, illetőleg Etiópiában döntenek.
