Mindenki ünnepelt, amikor tavasszal elfogadták a gyermeknevelési támogatás emeléséről szóló jogszabályt, a többség úgy értékelte, végre Románia is tesz egy lépést a demográfiai mélyrepülés megfékezésére. Populista szónoklatok sora hangzott el a gyermek, az anya értékéről, a méltó életkörülmények megteremtésének fontosságáról. Néhányan már akkor rebesgették, az intézkedés fő haszonélvezői nem a legrászorultabbak lesznek, ám senki nem vette komolyan őket. Örvendezett mindenki, hiszen egy igazságtalan szabályozást módosítottak – az anyáknak már gyermekük megszületésekor választaniuk kellett aközött, hogy kevés pénzért két évet vagy tetemesebb összegért csak egyet ülnek csemetéjükkel –, és a növelés következtében átlag kétszáz lejjel többet kap immár minden jogosult.
Csakhogy egy hónappal az új jogszabály bevezetése után kiderült: az e célra szánt teljes költségvetés egyharmadát 242 személynek folyósítják, akad olyan is, aki havi 35 ezer eurónyi gyermeknevelési támogatást kap (a botrány robbanása nyomán ezt fel is függesztették, kivizsgálják, jogos-e az összeg). Az elfogadáskor a parlament által végzett becslések is rendkívül alulértékeltnek bizonyultak, a várt 50 millió lej helyett havi 70 millióba kerül havonta a honatyai nagyvonalúság. A kormány foghatja a fejét, hisz a pénzt neki kell előteremtenie, rövid és korlátozott mandátuma csak annyira jogosítja, hogy felhívja a figyelmet a visszásságokra, egyfajta közvitát kezdeményezzen, amely esetleg jogos lépésekre – bizonyos észszerű korlátok bevezetésére –  kényszerítheti a jelenlegi vagy az új parlamentet.
Mekkora az esélye a „tisztelt” ház észhez térésének? Nullához közelít. Alig egy héttel munkába állásuk után, tegnap a szenátorok 66 igennel 18 nem ellenében megszavazták a nyugdíjak adómentességét. Csakhogy adó jelenleg is az 1050 lejnél nagyobb juttatásokat sújtja, a romániai átlag pedig ennél kevesebbet vagy éppen csak kicsivel többet kap, sok ezer lejes havi juttatásuk a volt szekusoknak, rendőröknek, bíráknak van, no meg a nyugállományba vonult képviselőknek, szenátoroknak. Kegyes gesztusuk haszonélvezői nem a tömegek lesznek, kiknek jó esetben néhány tíz lejjel többet kézbesít majd a postás, hanem azok, kik vitatható érdemeikért már most is méltatlanul nagy juttatást kapnak.
Szenátoraink, képviselőink nagyvonalúan dőzsölnek, osztogatnak, hiszen kibicnek semmi sem drága. A számlát nem nekik kell állniuk, hanem a kormánynak, mindannyiunk adólejeiből.