Ama térét, amely éppen a kormány helyi képviselőjének ellenállása nyomán torzóként rondítja el az egyébként egységes, valós közösségi térré alakuló városközpontot. A törvényesség árgus őre a jelek szerint úgy véli, nem fontos tisztázni az általa megfúrt városrendezési tervet, vagy legalábbis nem sürgős, hadd éktelenkedjen ott az a földrakás, az önkormányzat pedig csak gyártsa egymás után az elképzeléseket. Legfeljebb újra megtámadják.
Az önkormányzatnak véleményezés végett küldött kormánybiztosi átirat szerint bizonyos egyesületek – köztük a háborús veteránokat tömörítő, mely tavaly már sikerrel gerjesztett cirkuszt a városházára szerintük szándékosan ki nem tűzött román nemzeti lobogó miatt – felvetését továbbítja, érdekes viszont, hogy pont erre a területre esett a választás. Mert maga a megnevezés nem is lenne gond, elvégre a francia forradalomig visszavezethető fogalomról van szó, illetve mind a románok, mind a magyarok magukénak érezhetnék, elvégre a nemzeti lobogókat egyaránt három, sávosan elhelyezett szín alkotja.
Másik oldalról közelítve a kérdéshez: valóban a prefektus és az általa vezetett intézmény feladata egy ilyen ügyben egyáltalán kikérni a városi testület véleményét? Mi akadályozta, akadályozza meg a civil szervezeteket, hogy a törvény által előírt eljárás szerint, valamely tanácstagon keresztül, vagy netán Antal Árpád polgármesterrel egyeztetve terjesszék be elképzelésüket, végigjárva (várva) az ilyenkor szokásos bürokratikus utat. Ugyanitt kérdezhetnénk, maga a kormányhivatal vezetője miért nem javasolta, hogy más ajtón kellene kopogtatni, sőt, más épületben?
Az önkormányzatok és prefektúrák közötti általános viszonyt tekintve az egész gyanúsan hasonlít egy „frissen elültetett, hamarosan szárba szökkenő” botrányhoz. A képviselőtestület szinte egyöntetű elutasítása után csak remélni lehet, hogy hamarosan nem kell majd felháborodott, kesergő civilek – legyenek veteránok vagy értelmiségiek – háborgását olvasni a helyi, majd esetleg az országos sajtóban, tüntetők sem lepik el a városközpontot, illetve a prefektúra sem talál hirtelen számtalan törvénytelen önkormányzati lépést.
És végül: a Szabadság tér több mint száz éve háborítatlanul viseli ezt a nevet, a történelem viharai során sem bolygatták. Ennél egyetemesebb, senkit sem zavaró megnevezést nehéz lenne találni, most mégis egyeseknek gondjuk akadt vele. Tegyük még hozzá: városrendezési szempontból pedig elég furcsán hatna a tér a térben. Trikolór ide vagy oda.