A helybeli románok szeptember 8-án emlékeznek meg arról, hogy 1944-ben e napon vonult be a román hadsereg Háromszék akkor szinte színmagyar központjába – a román történetírás ezt felszabadításként tálalja –, ennek jele a városháza tetejére kitűzött román zászló, amit tavaly – az épület felújításának lezárásaként, az eredeti terveknek megfelelően – villámhárítóként is szolgáló toronydíszre cseréltetett a város elöljárósága. Tavaly a háborús veteránok erőszakkal próbálták újra kitűzni a piros-sárga-kék lobogót, az idén pedig újra előkerült a kényes téma; Antal Árpád polgármester hajlandónak mutatkozott tárgyalni arról, hogy a megemlékezés idejére visszakerüljön a zászló, és a román szervezők le is tettek egy erre vonatkozó kérést, most azonban azt is követelik, hogy a magyar vezetők is vegyenek részt az ünnepségen.
Legalábbis ezt lehetett kihámozni az új SZDP-s tanácstag hosszú hozzászólásából, amelyben többek között egy 1600-as évekből származó, „Európa akkori vezetői által aláírt” dokumentum, az első világháború hősi halottai, a Mărăşeşti-i és az ojtozi emlékmű, Románia 1923-as alkotmánya, saját elhalasztott szórakozása, egészsége, az állami hivatalok működése és a nyugdíjasok nehéz helyzete is felmerült annak alátámasztására, hogy miért kell együtt ünnepelniük a magyaroknak a románokkal egy ilyen jeles nemzeti évfordulón. Cochior elmondta: amióta letette az esküt az alkotmányra és a Bibliára, oda megy, ahova hívják, lemondott a táblajátékról és a műtétjéről, ezért nem érti és nem fogadja el másoktól a távolmaradást. Szerinte ez annak jele, hogy nem tiszteljük eléggé a hősi halottakat, a román alkotmányt és a törvényeket. Sérelmezte azt is, hogy a zászló helyére villámhárító került: ennyi évig nem ütött bele a villám a városházába, „most ébredtünk fel, hogy bele fog ütni”? Hozzátette: az előző tanácsülésen arról volt szó, hogy a Szabadság teret nevezzék át Román Zászló térré, ő ebbe nem szólt bele, mert nem ért vele egyet, de „ha már Szabadság tér, akkor legyünk mind ott egymás mellett”. Ő maga sehova sem kíván menni kollégái nélkül, négy év alatt – sőt, ha belehúz, három év alatt is – megtanul magyarul, de a polgármester vagy a helyettese legyen ott az ünnepen.
Oda fogunk elmenni, ahol úgy gondoljuk, hogy ott a helyünk – válaszolta Sztakics Éva alpolgármester és Miklós Zoltán RMDSZ-frakcióvezető is. Előbbi elmondta: még emlékszik azokra az időkre, amikor kötelező volt bizonyos ünnepségeken megjelenni, és nem kívánja vissza, utóbbi arra figyelmeztetett, hogy a tanács munkálataiban részt venni egy tanácstagnak kötelessége – Cochior sem szívességet tesz, mikor vállalt feladatát végzi –, de az már nem, hogy különböző rendezvényeken is megjelenjen. Ha a magyar közösség iránt több tiszteletet mutatnak, ha a 98 éve megígért jogokat megadja a román állam, talán lehetne közös ünneplés is, de amíg Románia alkotmányában a nemzetállami meghatározás szerepel, amíg másfél millió magyar ajkú polgár anyanyelvhasználata is korlátozott, addig nem várhatják el tőlünk, hogy lelkesen együtt meneteljünk – szögezte le. Ezzel az ülés véget is ért, utána azonban a magyar tanácstagok még próbálták megfejteni, hogy milyen XVII. századi okmány vonatkozhat a jelenlegi helyzetre, és hogy miért a hatályon kívüli régi román alkotmányra hivatkozott Cochior.