Az interneten szétküldött meghívó fejlécén a következő olvasható: „A természetes gyógygázkezelés (mofetta) közreműködésünkkel, a kovásznai-erdélyi és a történeti példák alapján elnyerte a társadalombiztosítási támogatást (2011. VI. 1.). Kezdeményeztük, hogy a többi CO2 terápiás kezelés is elnyerje az Országos Egészségügyi Pénztár támogatását.”
A kovásznai összejövetel céljaként az egyesület elnöke a dr. Benedek Géza által kidolgozott, ún. „kovásznai módszer” Magyarországon történő honosítását jelölte meg, majd megemlítette a szén-dioxid-terápia ottani térhódításait, kiemelve a Kapuváron kidolgozott ködkamrás eljárás sikerét, és azt az abszurd helyzetet, hogy ez nem részesül tb-támogatásban, csupán a mátraderecskei mofetta-kezelés, és az immár mintegy ötven helyen alkalmazott, mesterségesen dúsított szénsavas kádfürdő. „Magyarországon vágják le a legtöbb végtagot Európában...” – ismertette a drámai statisztikát Dr. Csáky Csaba, ezzel is kihangsúlyozva a Székelyföldön évszázadok alatt kikísérletezett népi gyógymód nagyszerűségét, sikeres magyarországi honosításának szükségességét.
A rendezvény házigazdája, Balogh Zoltán Kézdi- és Orbaiszéki esperes röviden ismertette barátságuk történetét, mely szerint ő és Csáky professzor Koltóról ismerik egymást a régi időkből, majd Bálint Zsuzsanna balneológus főorvos, az anyaországi fogantatású egyesület erdélyi tiszteletbeli elnöke a kerekasztal-beszélgetés ügyvezető elnökeként felkérte dr. Tatár Márta kardiológus főorvost, a Dr. Benedek Géza Szívkórház munkatársát, hogy lehetőleg népszerűen foglalja össze a kovásznai módszer lényegét.
„Köszönöm Kovásznának, hogy felismerték ezt a lehetőséget!” – a doktornő így vezette fel mondanivalóját, dr. Benedek Géza nevét emlegetve és kórházalapítói érdemeire célozva, majd ő is az elmúlt idők kardiológiájának drámai tehetetlenségét ismertette. A hatvanas években ugyanis az infarktust szenvedett beteget még öt-hathetes ágyban fekvésre kényszerítették, amelyet vagy túlélt, vagy nem. Azóta hatalmas változás történt, mert miközben a XX. század hetvenes éveiig mindent csak gyógyszerekkel kezeltek, ma már elismerik a természetes gyógymódok sikerét.
Ezt az előadást Thiesz János volt polgármester rövid helyzetelemzése követte. A Héphaisztosz Szálló igazgatójaként Thiesz aggodalmának adott hangot, amely szerint a turizmus jelen pillanatbéli romániai értelmezése, az államilag támogatott fürdőhelyi gyógykezelés bármikor megszűnhet, hisz nem egy európai szinten elfogadott gyakorlatról van szó. Idejében stratégiát kell váltanunk, és rá kell térnünk a turizmus fogalmának átértelmezésére, amelyben a betegségek megelőzésén van a hangsúly – fejtette ki.
Kisgyörgy Zoltán geológus-újságíró, a Háromszék munkatársa egészségi okokból nem lehetett jelen, de az egyesület nyomatékosan kiemelte és díszoklevéllel jutalmazta elévülhetetlen érdemeit a mofettakezelés magyarországi népszerűsítésében. És befejező mozzanatként hiteles vitafórummá alakult az összejövetel. A legvehemensebb kritikát a Magyarországon a közelmúltban szabadalmaztatott ún. „mofetta-csizma” kapta. Ez egy szó szoros értelmében vett gumi lábbeli, amelyet felhúz a beteg, majd palackból szén-dioxidot fújnak bele. A jelen lévő orvosok, más egészségügyi dolgozók, de Bagoly Levente gépészmérnök, a történelmi Bene-mofetta örököse is tudományos érveket felsorakoztatva tiltakozott az ellen, hogy a Székelyföld múltját és stratégiai jövőjét is jelentő szén-dioxid-gázfürdő kabaré tárgyává váljon. A közel kétórás összejövetelről Ravasz Zoltán, a müncheni televízió épp Kovásznán tartózkodó munkatársa készített tévéfelvételt.