Augusztus 30-án este mintegy húszperces jobbacska eső után fotóztam a mellékelt képet a Kossuth utcában. A földdel feltöltött esővíz-elvezető árokra már júniusban próbáltam figyelmeztetni, de hasztalan.
A fotót több másikkal egy levél kíséretében elküldtem a brassói Termo Confort cégnek, amely már évek óta „szakszerűen szépíti” Barót utcáit. És mit ad Isten, augusztus 31-én reggel – miután július eleje óta már két, fénykép nélküli levélben kértem a céget, hogy állítsa vissza legalább ideiglenesen az árkot, de válaszra sem méltattak – megjelent a cég két barátságos munkatársa, és megkérdezte, miről van szó. Hát mondtam, hogy nézzék meg, amit láthatnak, és állítsák vissza az ingatlanok kijáratát az úttestre, tegyék vissza az általunk beszerzett beton- vagy acélcsöveket az árok fölötti hidacskák alá, ahol az esővíz le tud folyni... Meg is ígérték csakhogy az egyik ingatlantulajdonos saját acélcsöve közben már eltűnt...
Kérdésem újból az lenne Barót város tisztelt illetékeseihez, hogy miért az én provokációmra jelentkeztek ezek az emberek? Kinek kellene intézkednie az esővíz-elvezetés megoldására? Nem azoknak, akiknek kapcsolata van a tervezővel és a kivitelező cégekkel? Nem nekik kellene vitázniuk a munkálatok helyességéről és minőségéről?
Sajnos, azt kell tapasztalnom, hogy a tisztelt illetékeseknek hiába mondtunk, írtunk vagy tettünk fel kérdéseket ilyen vagy olyan formában többen is, semmi nyilvános választ nem kaptunk eddig. Miért?
Azt is kérdezhetnénk, hogy miképpen beszélhetnek a Termo Confort cég emberei arról, hogy milyen lesz majd 2018-ban a baróti utca képe, amikor azt sem tudjuk, hová folyik a holnapi eső? És azt sem tudják pontosan, hogy miután valamikor véglegesen elkészülnek az esővíz-elvezető árkok, akkor onnan, tehát az utcákról hová fog lefolyni az esővíz. Állításuk szerint ők terv szerint dolgoznak, és csak azt vitelezik ki, ami a tervben van. És ez csak az utcára vonatkozik. Csakhogy a Kossuth utcában több helyen is a házak, a kertek között folyt tovább az esővíz a patakba több mint 100 éven keresztül. Az új telektulajdonosok azonban lassan, fokozatosan beszántották az árkot, így hát a város esővize ott terjed szét, ahol tud, vagyis a közeli kerteket elárasztva.
S akkor mi van? Semmi. Már többször bátorkodtam kérni, javasolni írásban is a megoldást, volt is terepszemle elöl, az utca felől, meg hátul, a kertek, a Tanorok felől, már a 2000-es év óta, tehát már 16 (!) éve, és még mindig úgy állunk, mint akkor, hogy nem a szokásjog, a tradíció, illetve a város, a közösség érdeke a mérvadó, hanem a tévesen felfogott magántulajdon. Aztán majd lesz valahogy...
De addig is előkeresem eddigi, iktatott kéréseimet, és bemutatom az illetékeseknek, hátha a legközelebbi tanácsülésen komolyabban fogják venni – az eddig legfontosabb, szürke ivóvíz drágítása és más költségvetési témák mellett – az esővíz, szennylé és más levek irányítását és szűrését, nem úgy, mint a Híd és a Gyöngyvirág utca bűzös fertályában.
Erdős István adófizető
