A kínaiak nem sokat magyarázkodtak, pedig mondhatták volna: nagyon sok vendéget fogadtak, és a nagy vörös szőnyeg összepiszkolódott, ezért el kellett vinniük kiporolni vagy a tisztítóba. Az elnöki repülőgéphez nem gördítették oda a lépcsőt sem, így ő olyan ajtón keresztül szállt alá a gépről, amelyik lépcsőként is szolgál, ha kifordítják. Obama nem repdesett a boldogságtól, miután az elnöki különgép, az Air Force One földet ért Kínában. Kellett neki különgépen utaznia! A mi miniszterelnökünk, Cioloş, amikor legutóbb egy nyolcfős delegáció élén Németországba röpült, egy menetrend szerinti járat turistaosztályán utazott. A légikísérők az első osztályra invitálták, de ő elhárította, és még elnézést is kért az utastársaktól, amiért leszálláskor előretessékelték. Ha Obama is így utazik, és kínaiak is lettek volna a gépen, akkor nem maradt volna el a géphez gördített lépcső.
Az a helyzet, hogy Obama elnöki napjai meg vannak számlálva, hiszen nemsokára Amerikában új elnököt választanak. Az egyik jelölt, Donald Trump kijelentette, a helyében azt mondta volna: „Tudjátok, mit, emberek, nagyon tisztellek benneteket, de most csukjátok be az ajtót és húzzunk el innen.” És elhúzta volna a csíkot.
Sajnos, a kínaiak szemtelenkedése folytatódott. Az amerikai újságírókat egy kínai biztonsági ember hátrább rendelte, mondván, hogy túl közel vannak Obama elnök útvonalához, mire a Fehér Ház hivatalos embere informálta, hogy egy amerikai repülőgépről és az amerikai elnökről van szó. A kis kínai azt válaszolta: „Ez itt a mi országunk és a mi repülőterünk.”
És mindez nem volt elég: a Fülöp-szigetek elnöke, Duterte, aki Laoszba, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége vezetőinek értekezletére indult, ahol találkoznia kellett volna Obamával, kurafinak nevezte őt, és figyelmeztette, hogy ne merje megkérdőjelezni kábítószer-ellenes háborúját. A filippínó elnök két hónap alatt kétezer kábítószer-kereskedelemmel gyanúsítottat végeztetett ki minden teketória és bírósági eljárás nélkül. (Obama megsértődött és nem ment Laoszba.)
Ezek után már kevésbé tetszettek fontosnak a világ nagy problémái. A kínaiaknak volt eszük, hogy ők rendezték ezt a csúcstalálkozót. Olyan sokan vannak, és úgy ráijesztettek a legnagyobbra, az amerikai elnökre, hogy sem ő, sem a kisebbek bizonyosan nem nagyon merték hánytorgatni, hogy Kína acélt és általában mindent olyan olcsón állít elő, hogy azáltal uralja a világpiacot. Emiatt máshol munkahelyek milliói szűnnek meg. Az EU -ban „csak” 211 ezerre becsülik a kínaiak miatt elvesző munkahelyek számát. A kínaiak ferde szemmel néznek a rájuk rótt dömpingellenes illetékekre, arra, hogy Nagy-Britannia és Ausztrália is akadályozza a kínai beruházásokat. A résztvevők mindegyike mondta a magáét. Obama és Putyin Szíriáról, a török elnök a puccsáról, Angela Merkel a bevándorlókról.
De a jókívánságok sem maradtak el. Putyin elnök sok sikert kívánt a brexithez az angol miniszterelnöknőnek.
Szerencsére a két legnagyobb légszennyező, Kína és az Egyesült Államok ratifikálta a párizsi klímacsúcson született, globális felmelegedést célzó egyezményt. Ennek megvan az azonnali hatása, mert íme, máris hűvösebb a két ország viszonya.
Végül is minden jó, ha a vége jó. Hogy a résztvevők jó pofát vágjanak a kellemetlenségekhez, a kínai elnök, Xi Jinping felkérte őket, ne fecséreljék drága idejüket meddő tárgyalásokra. A csúcsra jutottak grandiózus előadást láthattak kínai zenére koreografált táncokkal, majd utána ünnepi vacsora következett, amely tizennégy fogásból állt. Arról nem szól a fáma, hogy kutyamenüt szolgáltak-e fel.