És végre csengő, áldott kis harangszó,

megváltón s meg-megszázszorozva hangzó,

hogy elfeledkezik minden bajáról!

Mert a Kollégjum kapuja kitárul,

s az utca végén, fölnyesett, nyakigláb

akácok alján ott terem, akit várt,

és jön-jön, hosszú léptekkel sietve,

hóna alatt száz dolgozatfüzettel.

Olyan nagy már, az árnyékból kibomlón,

mint egy óriás, tán ő maga a templom;

elől keskenyre gyűrt vadászkalapja

magasabb, mint a nagy torony sisakja —

És elborítja, mint valami felleg:

mily pöttöm ő roppant alakja mellett!

S most lehajol, s fél karral ölbe kapja:

mint az Isten, olyan erős az Apja.