Romániában mindig szerették a pánikhangulatot. Visszaemlékszem, néhány évvel ezelőtt valóságos sajtókampányt folytattak egy küszöbön álló, elkerülhetetlen földrengésre való lelki felkészítés jegyében, egy olyan földingás bekövetkeztére, mely erősebb és pusztítóbb lesz az 1977. évi márciusinál.
Nagy ,,szakértők" értekeztek a tévékamerák előtt, aztán a dologból nem lett semmi, de legalábbis elhalasztatott... Manapság egyéb katasztrófákról is szó esik, emlegetnek egy aszteroidát, kisbolygót, mely 2028-ra becsapódik a Földön, s a román specialisták azt is tudni vélik már, hogy az ütközés Európában következik be, de az is lehet, hogy pont Romániában. Ioan Hobană futurológus és tudományos-fantasztikus író szinte biztosra veszi, hogy az égi tárgy minket talál el, s bár erre még semmiféle matematikai, pályaalakulási bizonyíték nincs, mondja a magáét.
Románia mindig is szerette a katasztrófajóslatokat, pedig ha megnézzük régebbi és újabb történelmét, itt semmivel nincs nagyobb esélye bármi kataklizma bekövetkezésének, mint másutt a földkerekségen. Sőt...! Amit örökös árvizekben, szárazságban kapunk, azt magunknak köszönhetjük többnyire, az ember által elkövetett természetpusztítás nem fogható sem a sorsra, sem az égiekre.
Keresni kell hát más bűnbakot, s most megtaláltuk Bulgáriában, Moldovában és Ukrajnában. Az utóbbi a mesterséges Duna-ág, a Bisztroje ásásával haragította magára Romániát, Moldova valami villamos erőmű építésének szándékával, Bulgária pedig egy olyan új atomerőmű tervével, mely mindössze száz kilométerre lenne Bukaresttől, s tragikus meghibásodása esetén tíz komoly atombomba robbanásával érne fel balesete.
Lehet, hogy így van, mindig jobb félni, mint megijedni, de országunknak is illő lenne feltenni a kérdést: mi mit, mennyit, miként vétettünk szomszédainknak?! Erről nem szívesen szól a romániai közbeszéd, mert hatalmas kártérítéseket kellene lepengetni. Jobb tehát minden bajt a szomszédságban keresni, s ha már Magyarországot nem nagyon lehet megvádolni a károkozással (a fordítottja igaz!), akkor vádoljuk be a déli és keleti szomszédokat, hátha a világ megfeledkezik a mi kártételeinktől. Ezek pedig párjukat ritkítják egész Európában.
Burmában nemrég szörnyű trópusi vihar pusztított, s rá néhány napra rendkívül erős földrengés rázta meg Kína szecsuani tartományát, ahol a 7,8-as erősségű ingásnak akár ötven-százezer áldozata is lehet. Erre mi is gyorsan észbe kaptunk, s most attól hangos a romániai sajtó, hogy egy hasonló erősségű földmozgás esetében csak Bukarestben 450 000 áldozattal is lehetne számolni. Ez bizonyosan túlzás, de az tény, hogy az összeomlás veszélyének kitett fővárosi épületeket nem lehet megmenteni piros pontok fölragasztásával. Annál valamivel több kellene a biztonság erősítésére.
