A korrupcióellenes ügyészség újabban azzal is gyanúsítja a volt miniszterelnök Victor Pontát: 220 ezer eurót kapott, hogy a múlt választásokkor pártja listáján befutó helyre tegyen egy ploieşti-i üzletembert. Ebből a pénzből aztán megszervezték a volt angol miniszterelnök, Tony Blair Pontát és pártját fényező romániai látogatását. Most párttársai és az istenadta nép újra annyira tisztának és fényesnek látja, hogy feltétlenül a Gorj megyei választási listájuk első helyéről indítják. Ha akkora nagy a hatalma a mi korrupcióellenes ügyészségünknek, amilyennek mutatja magát a világ előtt, megtehetné, hogy megkérdezze a dologról Tony Blairt, mert ő biztosan ismeri a valóságot. Ha nem akaródzna neki idejönni tanúskodni, egyszerűen kérni kellene kiadását Nagy-Britanniától. Ha ártatlan, mehet haza, hanem a dutyiba. Amikor ő befejezte miniszterelnöki tevékenységét, állítólag 100 millió font sterlingre kötött tanácsadói szerződést. A kezdeti nagy nekibuzdulás után az ügyészség valamelyest megenyhült a gyanúsított Ponta irányában, hatvannapos felügyeletén enyhített, és még az országot is elhagyhatja. De fegyvert nem viselhet, valószínű azért, nehogy kimenjen Angliába, és a legilletékesebb tanút eltegye láb alól. Hajlanánk is arra, hogy mese az egész mandátumvásárlás, ha nem keringenének olyan történetek, mint például, hogy valakinek a Duna-delta kormányzói székébe való kinevezéséért egymillió eurót fizettek.
Ha egy aspiránsnak nincs elég pénze egy parlamenti mandátum megvásárlására, erre akár kölcsönt is vehet fel, mert a bankok bizonyosan szívesen adnak, ha látják, milyen hasznos és busásan megtérülő tevékenység megvalósításához kéri.
Ha Romániában ilyesmi lehetséges, akkor ezt ki kellene használniuk a magyaroknak is. A honi jó szokásokat fel kell vennünk, hiszen ahogy a közmondás is tartja: ha Rómában élsz, légy római! És mivel Romániában élünk, már sok mindenben sikerült felvennünk a romániai módit. Például: a cél szentesíti az eszközt. Először is vannak üzletemberek, akik tudnának maguknak jó helyet vásárolni az RMDSZ-listán, aztán ezeket az összegeket a pártfinanszírozási és alapítványi pénzekkel együtt újabb befutó helyek megvásárlására költhetné a szövetség, akár más pártok listáin is. A piciny Magyar Polgári Pártnak (MPP) sikerült két befutó helyet szereznie (vennie?) az RMDSZ lajstromán. Nem tudni, ez mibe került nekik azonkívül, hogy ideológiájuk, a választás szabadságának feladásával két székért cserébe odaígérték szavazóikat is. Piszkos anyagiakról egyelőre nem lehet hallani. Mivel az RMDSZ az Erdélyi Magyar Néppárttal (EMNP) nem tud egyezségre jutni, nekik egyelőre nem jut befutó hely. Így az EMNP egyetlen lehetősége, ha valamelyik román párt listájára vásárol magának helyet. Legkézenfekvőbb, ha az Egyesült Románia Párt listáit célozza meg, akárhonnan kölcsönkért pénzen is. Ezáltal az RMDSZ és az MPP szavazóin kívül mozgósulnak az EMNP szavazói is, és minden szavazónak, aki kiábrándult valamelyik pártunkból, lesz lehetősége másik magyar vagy román pártot választani. Néppártunknak a szélsőséges Egyesült Románia Párt-listán így bejutott képviselői közvetlenül magyarázhatják meg román kollégáiknak, mi is az autonómia. Sőt, egy csapásra két legyet is üthetnek, hiszen ha azok nem tanúsítanak megértést, majd akár belülről is bomlaszthatják a nacionalista-soviniszta pártot.
Ha azok meg sokat okoskodnak, és nem akarnak bomolni, a néppárti képviselők, jó romániai szokás szerint, külön frakciót is alakíthatnak, vagy mivel nálunk semmi sem lehetetlen, menet közben még az ellenséges párthoz, az RMDSZ-hez is átállhatnak, és így megvalósulhat végre a rég óhajtott nagy magyar összefogás.