A profilváltásról a társas vezetőtanácsa már régen gondolkodott, és erre jó lehetőséget kínált a SAPARD-program. A beruházás értékének felét adta az unió és a román költségvetés, a pályázónak pedig a további ötven százalékkal kellett rendelkeznie. Így átalakították a régi betonistállókat, megvásárolták a tenyészállatok egy részét, a takarmánykeverő és -kiosztó kocsit, és kialakították a különálló fejőházat. Mivel a régi szellőztetőrendszer nem felelt meg a célnak, az istállók tetőszerkezetét teljesen lebontották és újraépítették, a belső teret pedig ,,lakhatóbbá" tették. A társaselnök ma már saját magán mosolyog, hiszen alig lehetett meggyőzni, hogy a kötetlen, egyedi pihenőbokszos megoldást válasszák, ő inkább a hagyományos kötött tartásmódhoz ragaszkodott volna. De mára már ő is meggyőződött, hogy ilyen körülmények között sokkal jobb az állatok közérzete, nyugodtabb a kérődzés, és zavartalan a tejelválasztás. Továbbá az istállói munka jól gépesíthető, és a mennyisége is közel felére csökkent.

A telepen jelenleg 341 szarvasmarhát tenyésztenek, ebből a fejősök száma 221. Az állatok jó része Franciaországból származik, innen vettek tavaly év elején ötven Montbelliard és 196 Holstein fajtájú vemhes üszőt. A vásár az elnök szerint nem volt zökkenőmentes, és ha még egyszer kellene vásárolni, nem így járnának el. Az történt ugyanis, hogy habár az állatokat a francia tenyészszövetségen keresztül vásárolták, nem lehetett a jószágok közül válogatni. A francia gazda sem adja el a legjobb állatait, így jó néhány példány rejtett hibákkal került Árkosra. Az áruk is elég borsos volt, hiszen darabjuk 1800—1900 euróba került. De alapjában véve nem bánták meg, hogy az állatimport mellett döntöttek, hiszen a tavalyi (első borjas), tehenenkénti közel 6600 literes tejátlag mindenképp reményt keltő a jövőre nézve.

A legmodernebb fejőházat alakították ki, amit valaha is láttam környékünkön. Az aknás fejőházban egyszerre tizennégy tehenet lehet fejni, a fejőgép érzékelője pedig a fejés végét is jelzi, így a vákuum automatikusan elzáródik, megelőzve ezáltal a tőgy mirigyességének további roncsolását. Sokat adnak a tisztaságra, a fejőházat kiszolgáló három személy csak teljes átöltözés és alapos kézmosás után léphet be a fejőállásokhoz. Azon is gondolkodnak, hogy a közeljövőben egyszer használatos fejőkesztyűket vásároljanak. A tisztaságra való odafigyelés meghozza az eredményt is, dr. Mike József, a telep alkalmazott állatorvosa a tejminőség-vizsgálatok eredményeit is megmutatta. Általánosan elmondható, hogy az összcsíra valahol 10 000 körüli milliliterenként (de van már 3000-es mérési eredményük is), a szomatikus sejtek száma pedig átlagban 80 000. Ez tehát bőven belefér az extra minőségbe, és a tavalyi indulás óta minden hónapban megkapták a tejminőségre járó 0,3 lejes literenkénti tejprémiumot. Természetesen, az ilyen minőségű tejért a feldolgozó is jóval magasabb átvételi árat fizet.

A fejősállomány tejkontrollos, a napi tejtermelési eredményeket számítógépes program rögzíti. Az állatok nyakába szerelt mikrocsip alapján a számítógép minden egyes tehenet felismer. Ugyanez szolgál az abraktakarmányok kiosztásánál is. Az istállókban felszerelt automata etetőkből a tejtermelés függvé­nyében az állat annyi abrakkeveréket kap, amennyit a takarmányozási program vagy a szakember beállít.

A takarmányt valamivel több, mint kétszáz hektáron szinte teljesen maguknak megtermelik. Csak kevés tejelőtápot és sörtörkölyt vásárolnak, hiszen mindkettő kitűnő laktogén (tejserkentő) hatású. Ami talán a legjobban meglepett, hogy gondolván az állatok jólétére, a fejőházban és a borjúelletőben klímaberendezést szereltek fel, így védik az állatokat a hő- vagy hidegstressztől.

Az elnök elégedett a beruházással, szavai szerint: ,,még egyszer nekimennénk".