Mózes László
Huszonhárman szerepelnek az új országprojekt kidolgozásával megbízott – elismert szakemberekből és a parlamenti pártok két-két politikusából álló – elnöki bizottságban, köztük az RMDSZ két képviselője is: Korodi Attila honatya és Winkler Gyula EP-képviselő.
Klaus Iohannis, aki államfőként többször is hangoztatta, Romániának új országprojektre lenne szüksége, most rászánta magát, hogy nevesítse is testülete tagjait, amelyre – a várakozások szerint – akár nemes feladat is hárulhat. Egyelőre annyit tudni, hogy az új elképzelés nem a stratégiák halmazát gyarapítja, „hanem egy közép és hosszú távú fejlesztési célokat meghatározó politikai dokumentum lesz, egy közös elképzelés Románia jövőjéről, az Európai Unióban elfoglalt helyéről és szerepéről, integrációjának mértékéről”.
Ez szép. Ha politikai értelemben netán nem tudtuk volna, mire is lenne igazán szükségünk, akkor Iohannis és újdonsült csapata jókor érkezik segítségünkre: új országprojekt készítésére vállalkoznak. A terv elkészítésében két nemzettársunk is szerepet vállal, vélhetően azért, hogy a majdani politikai dokumentum a romániai magyar közösség szempontjai szerint is méltányos és vállalható legyen. S bár egy ilyen szöveg súlya távolról sem vetekedhet az alkotmány cikkelyeivel, magyar politikusaink kiállhatnak majd azért, hogy az erdélyi, székelyföldi magyarság számára a legjobb fejlesztési célok kerüljenek rögzítésre. Közigazgatási, oktatási és gazdasági értelemben mindenképp, de akár azt is nyomatékkal lehetne hangsúlyozni, hogy mindenféle módosítás, jobbítás nem egy homogén térben, hanem sokszínű nemzetiségi közegben történik, s a remélt változtatás az ország más történelmi régiói mellett annak központi részét, Székelyföldet is érinti. Jó lenne, ha a most kenyérbe lépő, akadémikusokat is felvonultató testület nem azt vitatná indulásból, létezik-e vagy sem Székelyföld, hanem, hogy mit tehet az ország e térségért, illetve, a térség az országért. Például idegenforgalom tekintetében. Vagyis, ebben az új projektben Korodi Attila és Winkler Gyula nem pusztán nemzetisiégi statisztikát javító mellékszereplő, hanem érdekeinket képviselő főszereplő lehet.
Mert az említett országprojekt akkor készül, amikor Romániát reménytelen mélységbe süllyeszti a korrupció és a politikusok önzése, így egyértelmű, hogy újabb súlytalan programra nincs szükség. Ha Iohannis és csapata most sem mutat fel egy követhető politikai irányt, a nagy nekifutamodásnak semmi értelme. Ráadásul az új testületet indulásból kísérti az a jól bevált, immár klasszikusnak mondható mondás, miszerint ha egy ügyet el akarsz temetni Romániában, akkor hozz létre egy bizottságot, amely szép lassan elkezdi göngyölíteni az összekuszálódott szálakat...
