Demeter J. Ildikó
Tíz hónap alatt nem lehet újraszabni az államot, nem is voltunk eléggé felkészülve, és az elszántság is hiányzott bizonyos miniszterekből ahhoz, hogy áttörést érjünk el az adminisztráció megreformálásában – jelentette ki Dacian Cioloş kormányfő egy interjúban pénteken, és a sajtó azonnal helyettesére, Vasile Dîncu közigazgatásért és régiófejlesztésért felelős miniszterre mutatott, hiszen az ő tárcájáról és mulasztásáról van szó. Azt sem felejtette el senki, hogy az SZDP egyik legértékesebb politikusa volt (néhány évvel ezelőtti visszavonulásáig), és ez a párt nem éppen a jó irányú reformjairól nevezetes.
Sajnos azonban, nem csak arról van szó, hogy egy személy, egy magas rangú tisztségviselő már megint nem végezte el rendesen a munkáját, és ennek mindannyian megisszuk a levét, időt, pénzt és idegeket pazarolva ügyes-bajos dolgaink intézésére. A kormány ugyan a nyár elejére összeállított egy csomagot, amivel több száz eljárást megkönnyített (többek között a hitelesített másolatok kiiktatásával és az elektronikus levelezés hivatalosításával), de az utólag derült ki, hogy több száz jogszabályt is kell módosítani ahhoz, hogy alkalmazni lehessen az új rendelkezéseket, és ez még csak az első, legegyszerűbben megoldható csomó (lett volna). Hol van még ettől az ügyintézés teljes sallangmentesítése, a valódi hatékonyság?
Egy valóban átfogó, mindenre kiterjedő államgépezeti reformhoz nem elég a legjobb szándékú, akár teljes mandátumú kormány vagy tárcavezető, állítja Andrei Pleşu filozófus, aki a kilencvenes évek végén külügyminiszter volt. Véleményét meg is indokolja: a vezetők cserélődnek, de alattuk a gárda nem, és ezen a szinten olyan rejtett összefonódások, érdekcsoportok vannak, olyan földalatti ellenállás, intézményi tehetetlenség, mely részben a sokszor szakértelem nélkül, politikai alapon történő kinevezések, oktalan reformok visszahatása, részben a rossz törvények, részben pedig emberi tényezők – kényelem, komaság stb. – miatt rettentően megnehezíti annak a dolgát, aki előre próbálja mozdítani a rábízottakat. Nem lehet ezt a leragadt rendszert egyik napról a másikra megváltoztatni, időre, elszántságra, kemény parlamenti háttérre és következetességre van szükség ahhoz, hogy ne csak kis részletkérdésekben mutatkozzon némi javulás, hanem az egész gépezet jobban működjön.
Semmi jele, hogy valamelyik politikai erő, kormányalakításra törő párt szeretne ezzel foglalkozni, pedig jót tenne a hitelességüknek. Úgy tűnik azonban, hogy a valós, mélyreható állami reform ezúttal is elmarad, és csak remélni lehet, hogy nem végleg. A független (és szavahihető) kormányfő, Dacian Cioloş azt is elmondta, hogy néhány téren azért elkezdtek valamit, és mandátumuk végéig törvényekkel is megerősítik ezt a folyamatot. A kérdés az, hogy utódjai hagyják-e ebbe az irányba folytatódni, vagy megpróbálják visszafordítani a dolgokat...
