Az alsó-háromszéki Bikfalva a Kövesponk alatt fekszik, igen festői környezetben. Ráhajlanak a falura a Bodzafordulói-hegyek bükkerdői. Nem csoda, hogy jó néhány panzió is működik itt, egyik jobb, mint a másik, korszerűek, nem hoznak szégyent a székely vendégfogadásra s a bikfalvi asszonyok főztjére.
De látnivalóban sem szűkölködik a település, nemhiába nevezik a kúriák falujának. Műemlék templomának értékeivel csak a Bikkmakk Kulturális Egyesület néprajzi, népművészeti és képzőművészeti gyűjteménye, no meg a Csigavár rejtélyei vetekednek. Azt tartotta ugyanis a régi helyi hiedelem, hogy a vár kövei között ,,olyan különleges kígyók rejtőzködnek, melyek gyémántot fújnak". Valóban: mindaz, amit itt látni-hallani lehet, s amire e régi székely közösség ma törekszik, gyémántértékű!
Körkép maréknyi földművelővel
Soha szebb búzavetést ne adjon az Isten, mint amilyen a határban virít. Jól keltek a kalászosok, nem tudta ,,kipirítani" a tél szele. Kisebb területre kényszerítette a hazai agrárpolitika a krumplitermelőket, nagyobb teret kapott a cukorrépa: azt remélik, hogy ,,biztonságosabb piaca" hoz valamit a konyhára. Mező, állatállomány nélkül halott a falu. Még mindig ez a szilárdabb alap, s azt is elmondták, hogy az Európai Unió szele itt csak ,,lebegtet", de ez is elég ahhoz, hogy a tejre kiszabott normák miatt egyre többen adják el jószágaikat, sejtik, hogy nem fognak tudni megbirkózni a minőségi elvárásokkal — osztottuk-szoroztuk a mindennapok gondját Berde Endre fiatal farmerrel, aki — akárcsak maroknyi helybeli társa — gépeivel azok földjét is megműveli, akiknek fogytán az erejük. Zoltáni Gábor, Ábrahám Csaba, Zátyi Tibor és Csép József segítségére bármikor számíthat a bikfalvi ember. Pillanatnyilag viszont még nincs pásztora a falu csordájának. Ha megkapná a pásztorember azt, amit kér az őrzésért, a bajból öröm születik! — súgták és kacsintottak az állattartók.
A mező és az háztáji jószág Bikfalván olyan értékes, mint a gyémánt.
* Ünnepre vár a falu * Kóréh Zsigmond hazaérkezik
Örömmel újságolták széltében-hosszában, hogy május utolsó hetének végén újra falunapokat tartanak, s hogy ez egyre kedvesebb számukra. Várják a gazdag műsort, akárcsak a magyarországi testvértelepülés, Alsótold küldöttségével. Ábrahám Csaba uzoni alpolgármester Bikfalva szülötte. Ott szorgoskodott az Egyházkertben, ahol a polgármesteri hivatal emberei a beígért játszóteret építették. Az egyház díjmentesen adott területet a játszótér számára. Az önkormányzat bekeríti, távlatilag még egy szökőkút is szerepel terveik között. Bikfalván a lázas munkától nem látszott a kampány. Tájékozódtunk, s elmondták, hogy ott is kétirányúak az elképzelések: van, aki az RMDSZ-nek szeretne esélyt biztosítani szavazatával, de megjelentek itt is a polgári erők.
— A Bikfalvi Napok tiszteletére tataroztatjuk a volt faluháza épületének külsejét. Ott működik ugyanis a kultúrotthon, ott található a Bikkmakk Egyesület gyűjteménye, a rendezvény egyik látnivalója. S hogy az épületbelső is jelezze, Bikfalva székely határőr település, miként az Uzonban és Szentivánlaborfalván is van, a színpad nyílására majd székely kaput készíttetünk. Az épület belső feljavítása is tervünkben, ha az elképzelések összejönnek, arra hamarosan sor kerül — sorolja az alpolgármester.
Ünnepre várt a Kerezsi házaspár is. Közel tíz esztendeje, hogy fészket raktak ebben a faluban, s velük együtt a zenekultúra, a képzőművészet, a néprajz és a népművészet, de még a művészettörténet is. A szellemi kiöregedés, a tunyaság ellenszere, amit Kerezsiék megteremtettek: kiállítások, fiatalok koncertjei hol a templomban, hol a kultúrházban, hol az utcán. Ott, ahol korán polgáriasodott a falu, talajra talált a hagyományőrzés. Gyönyörködhet a vendég a farsangi maszkokban, a legkülönfélébb hímes tojásokban, a népi öltözetben díszelgő fakanálbábukban, a nyári kézművestábor munkáiban. Kell-e ehhez még más, mint egy adományokból született, kétezer kötetes könyvtár, egy sor működő számítógép? Fotódokumentumok láthatók itt Hlavathy Károly fotóművésztől és Várallyai Réka művészettörténésztől. S egyre bővül a bikfalvi szellemi műhely, hisz ősi kúriát tataroztat itt családja számára a tehetséges fiatal képzőművész, Péter Alpár is, aki a falunap alkalmával a háromszéki várak legendáihoz és mondáihoz fűződő illusztrációit mutatja be.
— Van egy tervünk, ami az őszre érne be — mondta Kerezsi János, aki egyébként a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum igazgatója. — Emléktáblát szándékozunk állítani Bikfalva fiatalon elhunyt jeles szülöttének, Kóréh Zsigmond (1761—1793) festő-rézmetszőnek. Egyébként a faluban élnek még Kóréh nevűek. Ha minden az elképzeléseink szerint történik, itt születne meg a Bikfalvi Kóréh Zsigmond Művelődési Központ.
— Fontosnak tartjuk megismertetni őt, azt is, amit a magyar kultúra asztalára tett — folytatta Kerezsi János neje és munkatársa, Győrbíró Mária, a zenetörténet tanára. — Kóréh ugyanis olyan korban alkotott, amikor születőben volt a nemzeti kultúra. Kortársa volt Herepey Ádámnak, Köteles Sámuelnek, Bolyai Farkasnak, Baróti Szabó Dávidnak, Martinovics Ignácnak. Segítettek mások is, és összegyűjtöttem az életére és munkásságára vonatkozó adatokat, hogy birtokunkban lehessen a megemlékezésen. Színes egyéniség volt, egyik képe alá Kazinczy Ferenc írt néhány sort. Korda István életregényt is írt Kóréhról. Sok fiatal tehetség képzőművészeti munkái halmozódtak itt fel, s arra gondoltunk, hogy mivel Kóréh is fiatalon, 32 éves korában hunyt el, itt kaphatna helyet egy állandó jellegű Bikfalvi Kóréh Zsigmond IfjúságiTárlat.
Nos, mindez nem ér-e fel egy gyémánt jelképes fényével?
Gondok a panteon körül
A bikfalvi református templom adott helyet május 18-án a Kamaraegyüttesek Fesztiválja záróelőadásának. Istentisztelet után a miskolci Egressy Béni Zeneművészeti Szakközépiskola kórusa Kodály-, Bárdos Lajos-, J. Haydn-, Mozart- és Bartók—Fassang-népdalfeldolgozásokkal örvendeztette meg a jelenlevőket. T. Sánta Imre bikfalvi református lelkésszel, aki több mint egy esztendeje pásztorolja a 350 lelkes gyülekezetet, arról beszélgettünk, hogy a műemléklajstromon lévő épületegyüttes halaszthatatlanul javításra szorul.
— Teljes felújításról, restaurálásról, külső-belső javításról lenne itt szó — mondta a lelkész. — Vonatkozik ez a XV. századra datált templomtoronyra, a sokkal később hozzáépített templomra, valamint az azokat körülölelő romos és hiányos várfalra is. Nagy összegre rúgnának a munkálatok, s mivel szűkös anyagi lehetőségekkel bír az elöregedő falu, külső anyagi támogatásra is szükségünk van. Támogatást kaptunk a megyei tanácstól, szponzorainktól, de pénzünk közel sem elég a teljes felújításhoz. Jóreménységgel vagyunk, szeretnénk idén a munkálatokat megkezdeni. Az már csak az álmok világába tartozik, hogy felépíthessük valamikor a várfal leomlott, hiányzó részét is.
Mondanunk sem kell, hogy a műemlékegyüttes helyreállítása idegenforgalmi szempontból is fontos lenne, hiszen a falu panziói, az egyház saját vendégháza hazai és külföldi vendégek fogadására alkalmas. Azt már csak kuriózumként említjük meg, hogy a bikfalvi harangtoronyban található az a műkincs értékű és ma is működő harangunk, amelyen legelsőként jelenik meg a szokásos latin nyelvű feliratok mellett a magyar is. A harangot 1640-ben Brassóban öntötte Iohannes Neidel szász harangmíves.
