Szőllősi Áron és az extrudálógép — folyamatosan módosítja
A körülmények és a véletlen is közrejátszott abban, hogy Szőllősi Áron gépészből élelmiszergyártó lett. Igaz, a két dolog összefügg, hiszen az általa gyártott, elmondása szerint egyedülálló biotermék, a rozsból készült kenyérlap gépészmérnöki tudás nélkül aligha kerülhetne piacra. S a folyamat, amely révén — több, úgynevezett ,,mellékes" kísérlettel együtt — eljutott idáig, gyakorlatilag a változás utáni, csaknem két évtizedet felöleli.
— Hogyan indult a vállalkozása?
— Már ’91-ben alapítottam egy céget, s bár gépészként idegen volt számomra az élelmiszeripar, kukoricapehely (nálunkfelé, ugye, pufulecnek hívják) gyártásába kezdtem. Persze, ezt a körülmények is hozták, akkor a gépgyárban dolgoztam, s az illojális konkurencia elkerülése érdekében a szakmában nem vállalkozhattam. Kerestem hát egy kapcsolódó területet, egyszer a piacon megláttam a kukoricából készült pehelyt, addig soha nem ettem, de fantáziát láttam benne, s főleg tudtam, hogy a megfelelő gépet el tudom készíteni. Úgy is lett, már ’92-ben elkezdtem a kukoricapehely gyártását.
— Mindezt szabad idejében?
— Igen, egészen ’99-ig kitartottam a gyár mellett, tovább nem lehetett. Az első időszakban hetente két délután működött a gép, én kezeltem, s jól is ment, mert három-négyezer csomagot is le tudtam gyártani. Az úgynevezett extrudálási folyamat a gépiparban is ismert, ezzel a módszerrel az extra minőségű kukoricalisztből elég könnyen lehet pehelyt gyártani.
— Miért volt szükség váltásra, hiszen ma már kizárólag teljes kiőrlésű rozsból készülő terméket gyárt?
— Tulajdonképpen a Magyarországról bejött konkurencia miatt kellett váltanom. Ők vámmentesen tudták behozni az extra lisztet, nem tudtam velük versenyezni. Egyébként is világéletemben kísérletező ember voltam, a szüleim szentivánlaborfalvi földjeinek egy részét is visszakaptuk, apósom, Gáspár Sándor, aki egyébként élelmiszer-ipari szakot végzett még annak idején, aztán a textilgyárban dolgozott, biztatott: miért nem próbálom meg teljes kiőrlésű gabonából gyártani az extrudált terméket. Ez persze sokkal nehezebb technológiát feltételez. Sokat kísérleteztem, amíg rozsból sikerült előállítani egy egyedülálló, kenyérpótló lapot, amely meleg extrudálással, hőkezeléssel alig néhány másodperc alatt készül el. Ráadásul a teljes kiőrlésű rozsból készült termék gyógyító hatású, fogyasztható kenyér helyett, így segít a cukorbetegeknek, migrén esetén és klimaxos panaszokon, de a vérképet is javítja, csökkenti a vérszegénységet. Száz grammonként a szénhidráttartalma 74,3 gramm, kevés zsírt tartalmaz, a vitaminok, főleg a B-vitamin aránya pedig magas.
— Mennyire lehet egy ilyen különleges terméket bevezetni a piacra?
— Nehezen, főleg mert nincs elég pénz a reklámra, a marketingre. Itt, Szentgyörgyön, a megyében sok üzletben sikerült bevezetni, de ahol nem teszik a kenyér mellé, ott nem figyelnek fel rá az emberek. Amit most eladok, azt egy nap alatt le tudom gyártani, a gép kapacitása sokkal nagyobb. Persze, folyamatosan kísérletezem, módosítok, igyekszem piacosítani a terméket. Jelen pillanatban például azzal kísérletezem, hogyan tudok egyenletes lapocskát előállítani, hogy a hasonló, ám préseléses technológiával, tehát jóval drágábban előállított termékekkel is versenyezni tudjak.
— Milyen nehézségekkel küszködik?
— Nem is annyira a pénzhiányra gondolok, hanem például egy-egy jó műszaki megoldás esélyeire. Most például kellene egy jó esztergályos, ami az előbb említett gond megoldásában segítene. Vagy ott van az a rengeteg ellenőrzés, amivel megkeserítik a kisvállalkozók életét. De az előítéleteket is nehéz legyőzni, a parkban van egy butikom, ahol automata lángossütő gép működött, sőt, krumpliból helyben csipszet készítettünk. Aztán bejött a sok csillogóan csomagolt, agyontartósított termék, s már nem volt kereslet. S a nagy áruházak is többé-kevésbé elzárkóznak az én termékeimtől. De alapvetően elégedett vagyok, mert fel tudok mutatni valamit, amit megvalósítottam.
