Ferenc József (nem csak) magyar szemmel címmel tartottak háromnapos nemzetközi történész-konferenciát a bécsi Magyar Kulturális Intézetben, ahol az uralkodó életének magyarországi vonatkozásait mutatták be. Ausztriában Ferenc József-emlékévet tartanak abból az alkalomból, hogy idén van az uralkodó halálának századik évfordulója (1830. augusztus 18. – 1916. november 21.).
A hétfőtől szerdáig rendezett, német nyelvű tudományos találkozón huszonhat, főként Magyarországról érkezett történész tartott előadást. Az esemény igyekezett méltóképpen kapcsolódni az ausztriai Ferenc József-évhez is, a bécsi megemlékezéseknek mintegy kiegészítése kívánt lenni ez a konferencia – világított rá ifj. Bertényi Iván, a konferenciát szervező Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója. A nemzetközi fórum célja átfogó képet adni az osztrák közönségnek arról, hogy annak idején a magyarok miként tekintettek Ferenc Józsefre. Az előadók ismertették az utóbbi években született magyar tudományos eredményeket is, amelyek eddig német vagy angol nyelven nem mindig voltak elérhetőek. Az intézetvezető reményét fejezte ki, hogy a konferencián részt vevő osztrák kutatók a hallottakat és a magyar szempontú kérdésfelvetéseket beépítik a kutatásaikba. Ezt segíti majd a nemzetközi értekezleten elhangzott előadásokból készítendő német nyelvű tanulmánykötet is.
Az előadások tematikája változatos volt, történelmi, irodalomtörténeti, néprajztudományi és művészettörténeti szempontokon keresztül ábrázolták a magyarok viszonyát Ferenc Józsefhez.
A konferencia bevezető előadását Fónagy Zoltán történész, a bécsi Collegium Hungaricum korábbi igazgatója tartotta, és arról beszélt, hogy miképpen változott Ferenc József magyarországi megítélése az aradi vértanúk kivégzésétől az idős uralkodóval szembeni megengedőbb közmegítélésig. Hermann Róbert történész előadásában vázolta, hogy milyen személyes felelőssége volt az uralkodónak az aradi vértanúk kivégzésében. Deák Ágnes, a Szegedi Egyetem professzora Ferenc Józsefet mint az 1850-es évek neoabszolutista korszakának uralkodóját, továbbá a császár magáról alkotott uralkodói felfogását vizsgálta. Pál Judit sepsiszentgyörgyi származású kolozsvári egyetemi tanár Ferenc József koronázásának körülményeit járta körül, és annak szimbolikájára világított rá.
Néhány előadás végigjárta az uralkodóhoz köthető magyarországi helyszíneket. Rostás Péter, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgató-helyettese beszélt a budai várban a 19. század második felében végrehajtott nagyszabású átalakításokról. A másik fontos helyszín Gödöllő volt, hiszen a királyi pár a nemzet ajándékaként az egykori Grassalkovich-kastélyt kapta meg, és mind Ferenc József, mind Erzsébet királyné gyakran tartózkodott itt. Erről a Gödöllői Kastélymúzeum osztályvezetője, Papházi János tartott előadást.
Az egyházak uralkodóról alkotott képével is foglalkoztak, Klestenitz Tibor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa a katolikus, Baráth Béla Levente, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem docense a református, Glässer Norbert, a Szegedi Tudományegyetem adjunktusa pedig a magyar zsidók Ferenc Józsefhez való viszonyát elemezte.
Ifj. Bertényi Iván előadásában azt vizsgálta, volt-e az uralkodóval szembeni tisztelettudó dicséretek mögött valós politikai tartalom, azaz az 1867-es kiegyezés utáni felívelő korszakban mit köszönhettek a magyarok Ferenc Józsefnek. Szász Zoltán történész, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének volt vezetője Ferenc Ferdinánd trónörökös és a magyarok meglehetősen feszült viszonyát elemezte.
