Már él az az ember a Földön, aki elsőként lép majd a Mars felszínére, hiszen az elmúlt években sok olyan eredmény született, amely közelebb vitte az emberiséget egy űrhajósok alkotta Mars-expedícióhoz – nyilatkozta Sík András Mars-kutató. Sok pénzre és tesztre van még szükség, de a nemzetközi versenynek és a magánszektor szerepvállalásának köszönhetően egyre reálisabbnak tűnik, hogy 25 éven belül emberek léphetnek a Marsra – mondotta.
Évszázadokon keresztül csak távcsövekkel vizsgáltuk a Marsot, de ma már ott tartunk, hogy űrszondákat tudunk küldeni, vagy akár olyan keringőegységeket, amelyek pályára állnak körülötte, vagy leszálló egységeket, amelyek elérik a felszínt, és ott gyűjtenek anyagmintákat, és keresnek életnyomokat – emlékeztetett a kutató. Hozzátette, hogy nagyjából kilenc hónapig tart eljutni a Földről a Marsra, és még kilenc hónap visszatérni onnan. És míg azok az eszközök, amelyek az ember marsi túlélését biztosíthatják, már részben rendelkezésre állnak, az az életfenntartó rendszer, amely garantálja az űrhajósok odajutását, még nem létezik. Eddig ilyen messziről még anyagmintát sem hoztunk vissza, tehát nem tudjuk például, hogy milyen a sugárzásveszély, ahogy azt sem, hogy milyen pszichológiai kihívások várnak majd az űrhajósokra.
Mint Sík András megjegyezte, a Mars a Földhöz leginkább hasonló bolygó, és ha az emberiség kinövi a Földet, vagy valami miatt az elhagyására kényszerül, akkor a legjobb esélye a Marson van a túlélésre. Bár a Hold sokkal közelebb, ott nincsenek megfelelő erőforrások, nincs például nagy mennyiségű víz, a gravitáció egyhatoda a földi értéknek, és semmi sem véd a sugárzástól. A Mars ugyan messzebb van, de elképzelhető, hogy életben tudna maradni egy emberi kolónia. Kezdetben talán a bolygó felszíne alatt, de szépen lassan kialakítható lenne egy bázis vagy önfenntartó város – utalt Elon Musk amerikai milliárdos elképzeléseire, aki kedden a guadalajarai nemzetközi űrhajózási kongresszuson olyan Mars-rakéták terveiről beszélt, amelyek száz utast, és mellettük árut is képesek lennének szállítani.
Sík András értékelte, hogy Kína is beszállt az űrkutatási versenybe, és az állami mellett a magántőke is megjelent. Ez a folyamat nagyon pozitív abból a szempontból, hogy egyre gyorsabb fejlesztést és a Mars-utazás egyre reálisabbnak tűnő forgatókönyvét eredményezi. Felidézte, hogy a Mars-utazás gondolata nem most született meg, hiszen már az Apollo-program sikerei után, a hetvenes évek elején úgy számolt a NASA, hogy a kétezres évek elejére ember léphet a Marsra.
